Locsolás

Hú­svét má­sod­nap­ján óvo­dás­kor­tól 15 éves ko­rig lo­csol­ni in­dul­nak a fi­úk köl­ni­vel (víz­zel nem). Lo­cso­ló­ver­sek so­ka­sá­ga áll ren­del­ke­zés­re, a ju­ta­lom: pi­ros to­jás, sü­te­mény, né­ha pénz.

Lo­cso­lás:

A fa­lu if­jai elő­ké­szí­te­nek egy sze­ke­ret, fel­rak­nak egy víz­zel te­li dé­zsát a sze­kér­re. Ze­ne­szó mel­lett vég­ig­jár­ják a fa­lu lá­nyos há­za­it és egy-egy kan­na víz­zel meg­lo­csol­ják őket, hogy szé­pek és fris­sek le­gye­nek.

Lo­cso­ló vers:

„Meg­ön­töz­ünk szép vi­rág­szál,

Hogy ne her­va­doz­zál,

Meg­lo­cso­lunk jó ked­vünk­kel,

Meg­ön­tö­zünk a ned­vünk­kel!”

A lá­nyos ház­nál meg­ven­dé­ge­lik a lo­cso­ló­kat hú­své­ti ét­kek­kel, hí­mes to­jás­sal, há­zi pá­lin­ká­val. Akit na­gyon vár­nak a lá­nyok, an­nak név­re szó­ló, vagy tit­kos mo­tí­vu­mos to­jást fes­te­nek. Ná­das­don több éves ha­gyo­mány a kan­nás lo­cso­lás, a „kiör­ege­dő” le­gény­ek he­lyett min­dig újak áll­nak a lo­cso­lók csa­pa­tá­ba, így a „vi­rág­szá­lak” so­ha sem ma­rad­nak ön­tö­zet­le­nül.