Közösség - Tér - Nádasd

Váltsuk valóra a nádasdi iskolások megálmodott közösségi tereit!

A Közösség-Tér-Nádasd programban megálmodott közösségi terek megépítéshez megközelítőleg 3 millió Ft-ra lesz szükség. Becsléseket az elmúlt évek, más településeken megvalósított közösségi építések tapasztalataira és építési költségeire alapozzák segítőink.

A gyűjtés számos módon történik, ebben az írásban az online adománygyűjtést szeretnénk bemutatni. A https://nepfovasvar.hu/ktn-adomanygyujtes/ oldal segítésével bankkártyás fizetéssel és átutalással is lehet támogatni a programot. Az adományok a Vasvári Nagytérségi Népfőiskoláért Alapítvány bankszámlájára kerülnek. Az adománygyűjtés végén az alapítvány az összegyűjtött pénzt átutalja a „EGYÜTT NÁDASDÉRT” Egyesületet számlájára, ahonnan az építés költségeinek kifizetése történik.

Adományok gyűjtésére a legjobb szervezeti forma az alapítvány, a Vasvári Nagytérségi Népfőiskoláért Alapítvány Nádasd község régi szakmai partnere, akiknek van már adománygyűjtési tapasztalata, továbbá professzionális pénzügyi menedzsmenttel rendelkeznek.

Az adományokat 2024. május 31-ig lehet online módon megküldeni. Azért eddig, mert júniusban el kell kezdeni az építőanyagok beszerzését és ekkor már látni a kell a csapatnak, hogy mennyi pénz jött össze.

Adományozni a következő oldal felkeresésével lehet:

https://nepfovasvar.hu/ktn-adomanygyujtes/

Itt egy űrlapot kell kitölteni, amely során nevet és az elérhetőségeket szükséges megadni, valamint az adományozni kívánt összeget. Amennyiben 150.000 Ft felett szeretne valaki adományozni, azt több részletben tudja megtenni, mert a támogatói űrlapon ugyanis ez az egyszerre adható támogatás maximum összege. Fizetési módként bankkártyás, vagy átutalásos fizetést lehet választani.

Tisztelettel kérjük, legyen társunk ebben a kalandban és adományoddal támogassa a nádasdi iskolások közösségi tereinek megvalósítását!

-https://nepfovasvar.hu/ktn-adomanygyujtes/ nyomán: Földes Tímea-

 

A Kicsik, a Nagyok és a Legnagyobbak

Sűrű februárunk volt. De hol is kezdjük? Talán ott, hogy nagy megtiszteltetés ért minket, meghívást kaptunk a Magyaros Jurta névre keresztelt összkomfortos fenyőbunkiba. Az épület nem feltétlenül a mi méreteinkre készült, de ilyen meghívásnak ki tud nemet mondani? A büszke tulajok részletesen meséltek az építésről, Ferdinánd segítőkészségéről és a bunki szépségeiről.

Magasra tették ezzel a lécet a dombos gondolkodáshoz...

Az első skicceinken a dombhoz egy több kisebb épületből álló, csigázó, kacskaringós formát hoztunk, ami, ahogy januárban kérték, kellően stabil, játékra hív, de lehet benne pihenni, enni-inni, titkokat megosztani is. A tervek melletti beszélgetésekből két különböző tér rajzolódott eddig ki, egy mozgalmas, dinamikus rész, ahol jól lehet bújócska-fogócskázni, ahol akadályok vannak és kihívások és e mellett, egy szigorúan futásmentes pihenő, ahol nyugodtan lehet enni-inni, körbe ülni, akár egy egész „kis” osztálynak is.

A helyszínt látjuk már, két nagyon határozott programot is, most keressük a közös formát, amire márciusban újabb skiccekkel érkezünk!

Januárban még megelégedtünk azzal is, hogy az osztálytermek ablakából mutogatták a nagyok, hogy a park melyik fájáról és padjáról is beszélnek éppen. Februárban szerettünk volna szintet lépni, és közelről is megnézni, hogy hol vannak a kedves helyek, hol vannak a közlekedő járatok és utak és hol vannak a "nemszeretem" helyek a parkban. Szerencsére két zápor között közelebbről is megnézhettük a választott teret. Kötöztünk, jelöltünk, fotóztunk, kérdeztünk - felderítettük, hogy három osztály legkedvesebb helye a csonka pad és az egyes számú pingpongasztal, s szomorúan nyugtáztuk, hogy a bokrokat szinte senki nem kedveli.

Az első skicceket viszont igen! (A villám osztályozón, négyesek és ötösök mellé, még tízest is kaptunk!) A kígyózó padrendszer, kisebb és nagyobb asztalos öblökkel úgy tűnt válaszolt a legfontosabb felvetésre: legyen elég kényelmes hely leülni és legyenek asztalok, ahol lehet enni-inni, játszani. Volt egy kósza próbálkozásunk a színekkel, de határozottan kitartott a többség a natúr fa mellett.

Most nézzük, hogyan tudjuk ezt a kígyót a fák köré csavarni, hogyan tudjuk kicsit akár szellősebbé tenni, hogy egymás mellett kényelmesen lehessenek a felsősök, és közben megmaradjon egy kültéri tanterem lehetősége is.

De nem csak a gyerekek, de a Legnagyobbak is terveztek.

Mielőtt az ő terveikről mesélnék, egy rövid kitérőre, hadd kerüljünk el feléjük. Mikor azt írom, a Legnagyobbak, nem csak a tisztes korukra utalok, sőt leginkább nem arra. Magyarországon, a közösségi tervezés sajnos még mindig nem egy közismert gyakorlat, még mindig nem magától érthetődő dolog, hogy emberek közösen döntenek a közös tereikről, pláne nem szokás a gyerekeknek megadni ezt a jogukat. Többnyire bizalmatlanok, kétkedőek vagy értetlenkedőek az emberek, mikor erről beszélünk. Mindig, mindenhol így kezdődik. És értjük is azt a millió és egy okot, amiért így van. De mégis, valahogy lépésről-lépésre, szomszédról-szomszédra egyre többen hiszik el, hogy van annak értéke és értelme, ha elkezdünk beszélgetni egy település múltjáról, jelenéről és közösen kezdjük tervezni a jövőjét. Ami talán ennél is nehezebb lehet, azt elhinni, hogy közösen össze tudjuk gyűjteni az ehhez szükséges forrásokat. Pedig ebben sokkal több saját élményünk lehet, mint a közösségi tervezésben - mert dobunk vasárnap a templomi perselybe, mert adventkor az osztályok asztalainál vesszük a süteményt, mert gyűjtöttünk műanyag kupakokat, mert utalunk 1 %-ot. A Legnagyobbak cím ezért a kíváncsiságért és tetterőért jár a "keresztszülői értekezlet" tagjainak, hogy minden kétségükkel együtt is vállalták, hogy együtt megpróbáljuk összegyűjteni a Kicsik és Nagyok álmaihoz a kereteket.

No, de akkor lássuk mit is terveztünk eddig. Az első tervek egyike volt május elsejére egy hamisíthatatlan Retro Majális ötlete, aminek bevételei is az építést támogatják. Közben beszélgettünk adománygyűjtő perselyről, plakátokról, oldsmobilokról, dedikált mezekről és meglepetés koncertről egyaránt. S míg mi előre néztünk, a legeslegelső gesztus forinttá is vált! Mivel mi fából építkezünk, ennél szimbólikusabb nem is lehetett volna, hogy a Rönkhúzás megszeretgetett rönkjével kezdődjön az adománygyűjtésünk. Köszönjük Táncos Andreának és Gángó Szilveszternek, hogy megnyitották a sort! Mi folytattuk az online adománygyűjtő oldal próbavásárlásaival és reményeink szerint március végén újabb tervekkel és akár már számokkal is jelentkezhetünk.

-Kovács Vanda-

 

Sok kicsi, sokra megy

Kívülről lassúnak tűnhet a közösségi tervezési folyamatunk, de nem csak a jó munkához, de egy közösség megismeréséhez, az ötletek összeéréséhez, a közös nevezők megtalálásához és nem utolsó sorban a forrás megteremtéséhez is időre van szükség. Ahhoz, hogy a gyerekeknek a domboldalhoz kerekített bázisa és a park felfrissítése, fiatalosítása júliusban valóra válhasson, júniusig kell összegyűjtenünk az alapanyagokravalót vagy magát az alapanyagokat.
Erről kezdtük meg a beszélgetéseket a „keresztszülőiértekezleteken” azokkal a lelkes szülőkkel, civilekkel, akik szeretnének maguk is tenni valamit a gyerekek tereiért.
Pénzről beszélni, beszélgetni persze nem könnyű, legtöbbször csak addig merészkedünk, hogy mi mennyire drága. - Bevallom nekem se a kedvenc témám, de a közösségi tervezéseknél nekem is meg kellett tanulnom, mert fontos, hogy a közösség ne csak színes rajzokat és izgalmas terveket lásson, de anyagi értéket és önkéntes munkaórát is. Pláne fontos ez akkor, mikor gyerekekkel dolgozunk, hogy megértsék mi férhet bele egy költségvetésbe és mi nem, és maguk is döntést tudjanak arról hozni, hogy ár-érték arányban mely részeit emelik ki egy tervnek és ha kell, mit tudnak elengedni. -  De beszélnünk kell a pénzről, mert még nem nyertük meg a Lottót és sajnos és/vagy szerencsére nem lehet mindig sikeres pályázatokra várni.
Több szálon indítottuk útra a közös gondolkodást, egyrészt az iskolaudvar mivel a szomszédos településekkel közös tulajdon, ezért bemutattuk a programot a polgármestereknek, kértük hozzájárulásukat és támogatásukat.
A Vasvári Népfőiskola örömmel ajánlotta segítségét a forrásteremtéshez, kapcsolataikkal, on-line adományszerző kampány indításával és ehhez egy kisfilm készítésével is, ami röviden bemutatja mihez is kérjük a támogatást.
Közben nagy izgalommal hallgatjuk a híreket, hogy elindult a májusi adománygyűjtő program tervezése, szervezése is és februárban reményeink szerint már az első adománygyűjtő ládák helyét is megtaláljuk.
Gyűjtjük az ötleteteket és megpróbáljuk megtalálni azokat, amelyek a leghatékonyabban tudnak működni Nádasdon és a környéken. És ez utóbbit fontos kiemelni, mert egy jó majálisra, nem csak a faluból jönnek el, és egy jó ügyért reményeink szerint, nem csak a nádasdiak, de a környékbeliek is szívesen adnak egy kicsit. Sok kicsi pedig…
Február 23-án 16.30-kor, jöjjenek el a következő „keresztszülőire”, hadd mutassuk meg, mire jutunk majd délelőtt a gyerekekkel a tervezésben és ötleteljünk együtt, hogy váltsuk valóra az álmaikat, vagy legalább egy részét! Beszélgessünk a pénzről!

-Kovács Vanda-

Becsengettek!

Január a friss ötletek ideje, és mi igazán nem panaszkodhatunk, mert izgalmas ötleteket most kaptunk bőven!

Decemberben úgy búcsúztunk, hogy a gyerekekkel folytatjuk a közösségi tervezést, és az iskolának hála, ezt az ígéretünket, maradéktalanul be is tudtuk tartani. A negyedik osztálytól a nyolcadikig mindenkivel tudtunk beszélgetni. Vittünk térképet, kerestük azokat a helyeket, ahol szívesen vannak, és azokat, amelyeken szívesen változtatnának. A nagyobbak körében az iskola előtti park került elő legtöbbször a szeretett és a javítható, átalakítható terek körében, de felkerült a térképünkre a „vasjátszótér”, a Víztorony körüli rész és a Cseresznyés-kert is. A kisebbek a szánkódombról és az a körüli részről beszéltek a legtöbbet. Így korosztályok szerint két lehetséges helyszín kirajzolódott, de azt még nem tudtuk mire lenne ott leginkább szükség. Egy nagy kupac képpel érkeztünk, mindenféle szabadtéri közösségi terekről a nagyvilágból. Színesek és természetesek, kisebbek és nagyobbak, laposak és magasak, mozgásra és pihenésre hívók, zártak és nyitottak, naposak és árnyékosak. Ezeken keresztül próbáltuk megtudni, hogy milyen építmények tetszenek és persze azt is, hogy milyenek nem tetszenek nekik. Amiben minden osztály közös nevezőn volt, hogy legyen világítás és ne legyen túl színes, csiricsáré, de ne is legyen túl modern, egyszerű, ami épül. „A fa jobban illik Nádasdhoz, mint a vas.” És ami nagyon fontos, legyen stabil, masszív – bírja az időjárást és a kisebbek és a nagyobbak esetleges „támadásait” is. Hiába a bunkiépítés és rombolás élménye mindenkiben élénken megmaradt. A domb körüli álmok a speciális, lézerszkennelős beléptetőn túl, alapvetően egy zegzugos, játékos térről szólnak, amin akár keresztül is lehet futni fogócska közben, de fedezék lehet számháborúban, ahol lehet enni-inni, elfér benne egy egész osztály, de van hely benne elvonulni akár titkokat is megosztani. A park körüli álmok ezzel szemben sokkal inkább a kényelemről és a térről szóltak, a pingpongozás mellett jó a parkban beszélgetni, de jó lenne, ha többen is tudnának egy-egy részben együtt lenni. A kiválasztott képeik között majd mindenki választott kiscsoportoknak való kisebb „szigeteket”, nagyobb padokkal, asztalokkal, ahol lehet enni, inni. Gyakran előjött a fedett részek szükségessége, amit esőben is lehet használni és persze a kényelmes hencsergők, függőágyak és fekvőpadok is.

Ötletekkel és jónéhány ígérettel – hogy nyáron szívesen jönnek segíteni megépíteni is a terveket – felpakolva indultunk át a művházba, hogy koraeste a „keresztszülőiértekezleten” a felnőtteknek megmutassuk, miket álmodtak a gyerekek! A rögtönzött kiállításon bemutattuk minden osztály tablóját, a térképeket, a kedvenc képeket és a jegyzeteket – egyrészt, hogy lássák merre halad a tervezés, másrészt, hogy legyen motiváló közös célunk, amihez forrást tudunk gyűjteni. A keresztszülők körében elindult a közös ötletelés, szóba kerültek jótékonysági rendezvények, egy bál gondolata is, ahogy garázsvásár és adománygyűjtő weboldal és láda is. Este kevesen voltunk, de annál lelkesebbek, így a forrásteremtésen túl az első közös vállalásunk, hogy a következő találkozóra mindenki megpróbál legalább még egy embert hozni. Én a szombati piacon, a vendégemet már lestoppoltam, remélem másnak is sikerül, mert februárban már az első saját skicceinket visszük a gyerekeknek, majd délután a felnőtteknek is.

Találkozzunk februárban!

Keresztszülőiértekezlet: 2024. február 23. 16.30 - művház

-Kovács Vanda-

 

Advent

Decemberünk az adventi készülődésről szólt. Elindítottuk a nádasdi ablakokból és kapukból készült adventi kalendáriumunkat és közben hevesen készültünk az iskolai adventi vásárra. Az első olyan alkalomra, amikor már nem csak a felnőtteket, de az iskolásokat is kérdezhetjük.

Azt a piacozás során már megtanultuk, hogy nagyon pontos belső órája van a találkozásoknak és érdemes korán érkezni a legjobb helyekért. Így még csak a hagymavágásnál tartott a pörkölt, amikor mi már nekiláttunk az stratégiai asztalfoglalásnak. Hiába, nagyon komoly süteményes standok mellett kellett figyelemfelhívónak lennünk!

Kipakoltuk a térképet, a Legokat, a szavazó bödönöket, a veretes játékpénzeket és persze a gumicukros építőanyagokat is. Első találkozásunkkor arra voltunk kíváncsiak, hogy a gyerekek, hogy látják a falut. Hova tennének pihenőhelyet maguknak, hova építenének bunkit, vagy bármi mást, vagy mit szépítenének. Azt is kérdeztük, hogy ha választaniuk kellene, mit választanának inkább, bunkit vagy pihenős, bandázós helyet. Az eddigi felnőtt beszélgetéseink alapján meggyőződésünk volt, hogy az alsósok mindannyian a bunkira szavaznak majd – hiszen tényleg hihetetlenül izgalmas bunkis történetet hallottunk és párat láttunk is – de legnagyobb meglepetésünkre a bandázós hely is sok szavazatot kapott. A modellezésnél pedig végre az is kiderült, milyen is egy jó bunki. A legelszántabb gyerekek, akik a didergő gumicukrokból is tudtak építeni egészen vadregényes terveket osztottak meg. Volt beépített libikóka, megtévesztő elől sátor- hátul ház szerkezet, panoráma ablakos és védhető vár is, volt, amiben jó sok pad volt, hogy egy egész osztály elférjen és volt, amibe csak a négy legkedvesebb ember fért el. Volt, ami kívülről kicsinek tűnt, de belül hatalmasra bővült, volt emeletes és indiánsátras is.

Ezek után nem lepődtünk meg, hogy a hűvös vásár után, mikor a „keresztszülőiértekezletet” – a felnőtt támogatói kör találkozóját – elkezdtük, gyakorlatilag ott folytattuk a beszélgetést, ahol a gyerekekkel abbahagytuk. Előkerültek a bunkiépítés alapjai, ki hogyan, hova, mikor és persze miért épített és persze próbáltunk ránézni arra is, hogy a gyerekek választásait mennyire értjük, tudjuk értelmezni.

A sűrű napunk rengeteg irányban mozdította előre a tervezési folyamatunkat, de leginkább két fontos kérdést hoztunk haza. A vásár végén, az egyik legelszántabb építő hölgy visszafutott hozzánk, mélyen a szemembe nézett és azt kérdezte: „Akkor hol fog végül megépülni a bunki?” A másik kérdést csak közvetítve kaptuk meg: „Nem arról volt szó, hogy mi döntjük el, hogy hova és mit akarunk?”. Mindkét kérdésnek megörültünk. És a válaszaink, de igen nektek kell eldönteni és ehhez találkoznunk kell! Hogy tudjunk beszélgetni, tervezni, ötletelni.

Ezért január 12-én és 13-án tervezői műhelyre várunk benneteket! Részletekkel jövünk Facebookon és helyben plakátokkal.

És hogy a terveink meg is valósulhassanak, 12-én este 18.30-kor a keresztszülői körrel folytatjuk a beszélgetést, melyre szeretettel várjuk mindazokat, akik szívesen nyomon követnék a tervezést és együttműködnének a megvalósításában.

Áldott ünnepeket és reméljük találkozunk az új évben is!

-Kovács Vanda-

Elkezdtük

Október végi látogatásunkat követően november első hétvégéjén, még friss jegyzetekkel és élményekkel telve vissza is tértünk Nádasdra. Jöttünk sétálni és piacozni.
Bár az eső pár tervünket elmosta, de szerencsére bőven kárpótolt érte minket a hétvége. Folytattuk a beszélgetéseinket, az interjúkat és közben bekéredzkedtünk szokásos délutáni vagy délelőtti sétákba is. A közösségi tervezés elején, a hosszú ismerkedő beszélgetések idején, mindig öröm, ha helyi „idegenvezetőkkel” sétálhatunk is egyet. Egyszerűen egészen más egy asztal mellett beszélgetni egy településről és annak közösségeiről, mint benne sétálni. A házak, az utcák sokkal több történetet csalnak elő mindenkiből. Már kezdjük kapizsgálni, hogy alakultak így a végtelen széles utcák és ahol nem, ott miért nem. Már látjuk, hogy hol voltak a legnagyobb gyerekkori bandázások és hol az utcabálok. Már azt is értjük, hogy miért mesélt majd mindenki a piacról és miért érdemes éhgyomorral és egy jó bicskával érkezni reggel, méghozzá pontosan, mert a piacnak koreográfiája van. Aki kényelmesre veszi a reggelt, az már csak a sajt sor legvégén reménykedhet, hogy neki is marad valami. Mi, mondjuk szombaton tényleg időben keltünk, mert nem csak egy sétára, de egy disznóvágásra is meghívást kaptunk. Micsoda hétvége! Mennyi kaland! Közben a piacon begyűjtöttük a kerékrépa savanyításának receptjét, vásárfiának pedig a piac maradékait.
Most már fésüljük a jegyzeteinket, most már van mit egymás mellé tenni. Még van pár rövid kérdésünk, amit kérdőíven is szeretnénk begyűjteni, hogy decemberben már mi is mutathassunk valamit!
Decembert egy adventi ablaknyitogató kalendáriummal indítjuk. Advent minden napján egy-egy képet osztunk meg, hogy megmutassuk eddig milyen szépségeket találtunk a faluban! Közben készülünk már arra is, hogy a gyerekeket és a tiniket is megkérdezzük majd az adventi sokadalomban és szombaton már a felnőttekkel is elindíthassuk a közösségi beszélgetést a tinik tereiről és a nádasdi tervezésről.

Találkozzunk decemberben is!

-Kovács Vanda-

Bemutatkozás

A Közösség – Tér – Település program a szabadtéri közösségi terekről és az oda vezető útról, a közösségi tervezésről szól. Évről-évre keressük azokat a fiatal, közösségekkel és terekkel foglalkozó szakembereket és egyetemistákat, akik szívesen elköteleződnének - majd’ - egy évre egy település közösségi munkájához és végig kísérnének minket a közösségi tervezéstől az építésig.

A feladat nem kicsi, de nagyon szép. Arra vállalkozunk, hogy ősztől nyárig, közösen megtervezzünk és végül meg is építsünk egy szabadtéri közösségi teret. Oda, ahova a helyiek szeretnék és olyat, amilyet a helyiek szeretnének. Az elmúlt években így építettünk családoknak szóló közösségi tereket Magyaregregyen, egy régi gázpalack cseretelep helyén, Martonfán, a falu elejére a fás mezőre, ifjúsági teret Szászváron egy régi játszótér helyén, így frissítettünk fel iskolaudvarokat Diósjenőn és Nógrádon, majd tavaly kertimozis teret Kisapátiban a Kultúr mögé. Nádasdról már az első évfolyamunk is hallott, és a harmadik óta tervezzük, hogy egyszer ide is jöhessünk. Most a negyedik évfolyamunkkal ez végre elindulhat. A meghívás, amit örömmel elfogadtunk egy szabadtéri ifjúsági közösségi tér létrehozásáról szól. Egy olyan helyről, ahol a tinédzser korosztály – akik, már jócskán kinőttek a játszótérről, de még nem a felnőttek tereit keresik, - kora tavasztól, késő őszig együtt lehet. Kis csapatunkkal október végén kezdjük a kutatást Nádasdon. Lépésről-lépésre haladunk, előbb interjúkat készítünk és rövid kérdőívekkel kopogtatunk, majd keressük helyi idegenvezetőinket, akik szívesen körbe vezetnének minket a faluban és környékén, s decemberben, amikor remélhetőleg már ismerősként érkezhetünk vissza, elindítjuk a csoportos, közösségi beszélgetéseket, tervezéseket. A gyerekekkel és fiatalokkal tervezzük a tereiket, a felnőttekkel a megvalósítás kereteit. Akkor leszünk sikeresek, ha olyan teret tudunk tervezni, ami nem csak a fiatalok igényeire válaszol, de minden más korosztály is tud neki örülni és valóban együtt építjük meg júliusban.

Október 27-28-án érkezünk az első beszélgetésekre, s amíg személyesen nem tudunk találkozni, a csapat tagjai a program Facebook és Instagramm oldalán mutatkoznak be.

Facebook: https://www.facebook.com/kozossegternadasd

Insta: https://www.instagram.com/kozosseg_ter_nadasd/

A program weboldala: www.kozossegtertelepules.hu

Remélem mielőbb találkozunk!

-Kovács Vanda programvezető-