Közösség – Tér – Nádasd és a számok
A Közösség – Tér – Nádasd program keretében megálmodott bunkikat július 6 és 14-er között építettük, de ahhoz, hogy az álom megvalósulhasson összefogásra, úgynevezett közösségi finanszírozásra volt szükség, hiszen a „klasszikus” pályázati forrás nem állt rendelkezésre.
A finanszírozásról Beke Márton a KTT társalapítója így összegzett a világhálón: „A program során a Keresztszülők hónapról hónapra követték a gyerekekkel való tervezést és eközben fáradhatatlanul dolgoztak a forrásteremtésen. Voltak adományládák, a Vasvár Népfőiskola által működtetett online adománygyűjtő oldal, Hétdombi (Retro) Majális, rönkhúzás, zsibvásár, iskolai családi nap és Dés László: Dalok egy zongorával jótékonysági koncert. És megannyi adományozó.
Az eredmény: összejött a szükséges 3 millió Ft. De nem csak az. Hanem egy újabb bizonyítéka annak, hogy ha egy közösség bízik magában, akkor csodákra képes. Az elmúlt hónapok egyik nagy ajándéka volt közvetlen közelről látni ezt.”
Az online adományozás során 635.100 Ft, az egyéb felajánlásokból 2.364.900 Ft gyűlt össze. Így összegyűlt a célként kitűzött 3 millió forint, amiből a bunkik építése megtörténhetett.
Köszönet MINDENKINEK, aki bármilyen formában hozzájárult a kitűzött célunk eléréséhez! A falu közössége mellett perselyekben nagyobb összeget helyezett el a nádasdi vadászok közössége, Jáger István, id. Kovács István és Nádasdi Helyi Termelői Piac közössége.
Az online adománygyűjtés során kiemelt adományokkal segített Azanger Tamás, Heiczinger Csaba, Maszlavér Gábor, Pukler Géza. Köszönet illeti továbbá Beke Márton, Csibrák Anita, DesingMaffia Kft., Dienes Gábor, Enzsöl Elvira, Fábos Attila, Fábos Attiláné, Földes Tímea, Hetven7 Bt., Karvalits Zoltán, Kovács Vanda, Landherr Attila, Orbán Tamás, Szunyog Gyöngyvér, Varga Dániel támogatását!
A rönkhúzási árveréssel való támogatás fő „nyertese” Gángó Szilveszter és Táncos Andrea volt.
Az építés során az alapanyagbeszerzésnél hatalmas kedvezményeket biztosított számunkra Őri Roland vezette Fitting848 Kft.! Három-háromszázezer forint támogatást biztosított Nádasd Községi Önkormányzata, valamint lakosságarányosan Daraboshegy, Halogy, Hegyháthodász, Hegyhátsál, Katafa és Szőce Községi Önkormányzatok. Azok, akik a perselyekben helyeztek el, akár csak 10 forintot is, mind-mind hozzájárultak a csodához, amit százszor is köszönünk!
Sokat segített zsibvásári közösség helypénze. Köszönet Koltai János, alias Nővérkének a szóróanyagok nyomtatásáért, a majálison az „Együtt Nádasdért” Egyesületnek, Németh Balázsnak, az iskola közösségének a tombolafelajánlásokért, Szabó Anita Eszternek a veterán autók, motorok szervezéséért, Galambos Cecíliának a deszkajegyért, a palacsintasütőknek az alapanyagért! A programokért Molnár Ferenc Midesznek, a Hétdombi Lovaspark Sportegyesületnek, a Vadászoknak és az Övön Alul zenekarnak.
Nem lehetünk elég hálásak, hogy Dés László vállalta a koncertet! Az élmény létrejöttét segítette
a Pulston Kft. hangosítása, Esztergályos Dávid zongorája, DesingMaffia Kft. plakátja és a Szent Márton Pincészet Felsőcsatár borai, valamint a koncertjegyet vevők közössége. Az Olivia Vendégház kedvezményes szálláshelye biztosította az önkénteseink nyugodt pihenését.
A hárommillió forintból 2.429.000 Ft-ért anyagot, eszközt vásároltunk, 377 ezer forintot az önkéntesek ellátását biztosítottuk, 75 ezer forintot költöttünk az avatóünnepségre és egyéb költségekre, mint bank, rendszerhasználati díj: 119 ezer forintot.
Az építést segítette megannyi önkéntes felnőtt, gyerek mellett a Táncos Miklós a szállítással, ifj. Horváth Tibor és Bojtos Tamás a tereprendezéssel. Külön köszönet és hála azoknak, akik hittek a jó ügyben és a „hátukon cipelték” a megvalósítás összeg nyűgét, baját és szépségét! Ölelés a Közösség – Tér – Település csapatának.
-Karvalits Zoltán, Földes Tímea-
Ölelés és köszönet Nektek!
A Közösség – Tér – Nádasd program oszlopos tagjaként köszönet Nektek, akik szívvel és lélekkel, szabadidejének felhasználásával önzetlenül segítettétek, támogattátok a PARK, és DOMB projekt megvalósítását az iskola parkjában!
Beke Márton – Közösség – Tér – Település társalapítója
Élő József - építészmentor
Fábos Attila - építészmérnök
Fekete Eszter - építőművész
Horváth Liliána – egyetemi hallgató
Kovács Vanda – Közösség – Tér – Település társalapítója, projektvezető
Szalai Zita – fiatalok fejlesztésével, közösségi szervezéssel foglalkozó szakember
Szunyogh Gyöngyvér – Közösségszervező egyetemi hallgató
Tóth Viktória – ifjúsági közösségszervező
Szeretettel, öleléssel, tisztelettel köszönik a nádasdi gyerekek!
Park és Domb építésnapló
A kezdet – 2024. július 6. szombat délután
Szombat délután, maroknyi csapatunk és megannyi önkéntes vágott bele hatalmas lelkesedéssel a bunki és a Park közösségi építésébe. Szorgos kezeknek és a meleg szellőnek köszönhetően az összes faanyag már lazúrral lefestve várja a következő napok építési feladatait. Vasárnap sem állunk meg, talajcsavarozunk a Domb körül és fehérre/kékre színezzük a bunki egyes léceit.
2. nap
A nagy talajcsavaró buli, minden várakozásunkat felülmúlta. A föld nem adta könnyen magát, de a nap hősei se. Elszánt küzdelem volt, ami időként privát ringlispliként is működött. Közben gyorsan elkészült négy keret, és a festő manufaktúra gyakorlatilag minden fát lekent. Holnap innen folytatjuk! Borítást és vízzárást kapnak a padozatok és elkezdjük a Park kijelöléseit, talajmunkáit is. Köszönet a mai mindenért! Jó munka volt!
3. nap
Hosszú nap volt. Reggel befutott még két talajcsavar, így a tegnapi bulinak volt egy rövid „afterparty”-ja is. Közben megérkezett a rétegelt lemez, még épp időben, hogy a lelkes segítőknek tudjunk ecsetet adni. Nem kis öröm ennyi önkéntessel együtt dolgozni! A mai elit alakulat bitugélezett, közben Tamás elindította a Park talajmunkáit is, Miki papa két Ifa kavicsot is hozott, és egyszer csak két padozat is a helyére került. Mezőnézegetős, láblógatós hely lett. Dolgos nap volt!
4. nap
Véstünk, faragtunk, csiszoltunk, festettünk és önkéntes kezeknek köszönhetően szélsebesen haladunk a cél felé. A bunkink nagy része már áll, elkészült a Park padjának mintapéldánya és megszépült a ping-pong asztal is. Sőt még díszítő kavicsokat is festettek a legkisebb lelkes segítők. A bitugél, a lazúr és a csavarbehajtó már nagyon jó barátaink lettek. Holnap tovább építjük a Parkot, padokat készítünk és felkerül a tető is a bunkira.
5. nap
Helyén a tető! Hatalmas, hősies férfierővel a helyére került a bunki teteje, eget idéző kék deszkáival.
A fiúk ma is bevetésen voltak, csavaroztak, csiszoltak, festettek. Jöttek a hölgyek is a pad deszkáit tovább festeni, és már az első padlábak is összeálltak. A meleg ellenére is vidáman és kitartóan dolgozik a csapat és az önkéntesek, energiáikat az érkező isteni sütemények és ételek frissítik időről-időre. Holnap a padokat szereljük, és feldíszítjük a bunkit. Segítő kezek, jöttök?
6. nap
A szorgos gyermek (és felnőtt) kezek napja! Csinos-színes díszítő elemek készültek délelőtt a bunki dekorálására, melyek hamarosan elfoglalhatják végső helyüket is, hiszen képzeljétek: kész a bunki!!! Jó, bevalljuk, van még pár végső csinosítás hátra, de na, egy kicsit már örülhetünk együtt!
És még egy nagy hír a mai napról: a Park padjai is készen várják, hogy elfoglalhassák végső helyeiket. Szuper fúró, csiszoló, szögmérő és vonalazó önkénteseknek köszönhetően a padok már a Parkban töltik az éjszakát. Holnap még készülnek asztalok és bizony még egy-két meglepetéssel is tudunk szolgálni, szóval megéri benézni az építés utolsó (előtti) napján is!
7. nap
Csoda egy nap volt, minden szempontból. Annyira belevetettük magunkat a munkába, hogy estig abba sem tudtuk hagyni. Annyi önkéntes szorgoskodott a Parkban egyszerre, hogy szinte össze se tudtuk számolni. Zsolt és Péter iránymutatása mellett raktuk a téglát, deszkáztuk a padokat, helyére tettük a pingpongasztalt is. Villám Tibike sima placcot csinált nekünk. A szuper hangulat a rengeteg és sokszor nehéz munka ellenére is biztosított volt. A sok szorgoskodásért cserébe Noémi, a Bungki Cukiban egy ajándék fagyival kedveskedett minden építőnek. Holnap még egy utolsó hajrá és este már birtokba vehetik a gyerekek és fiatalok a helyszíneket. Este 6-kor találkozunk a Domb és Park átadó ünnepségen!
8. nap – 2024. július 13. (szombat)
Reggelivel a piacon nyitott a társaság, aztán bevetette magát mindenki a Parkba. Mindent is csináltunk. Felkerültek a világítások, helyére kerültek az asztalok és a padok. Fúrtunk, faragtunk, terepet rendeztük, elpakoltunk. Hívó szóra megérkezett Jenci, aki villámgyorsan megoldotta a maradék téglalerakás kérdését. Közben a Dombnál is az utolsó simítások zajlottak. Délután öt óra! Mindenki irány haza szépruhát ölteni!
Ui:
Számokról, támogatókról, segítőkről, úgy áltatában az összegzésről az augusztusi újságban írunk! Nem tudunk elég hálásak lenni azoknak a sokaknak, akik a jó ügy mellé álltak! Előjáróban egy hatalmas KÖSZÖNET mindenkinek!
-Közösség - Tér – Nádasd facebook oldal-
Elköszönő
Szombat este hétkor, mikor már minden szalagot átvágtunk, minden beszédet elmondtunk és minden könnycseppet elmorzsoltunk, végre Timihez is odaértem, hogy egy nagy öleléssel megköszönjem neki, amit szavakkal úgy is nehéz. És ebben a szótlan meghitt percben egyszercsak kikacsint: „Lapzárta van, kedden szerkesztünk, egy cikket még írjál, ami úgy kiszakad a szívedből.”
No a szavak, még nem futkároznak olyan könnyedén, de az ígéret, az ígéret.
Az építés - az év legszebb és legnehezebb hete. Ezt várom a legjobban. Nem az átadót, nem a beszédeket és nem a szalagvágásokat, pláne nem a kötelező fényképezéseket. Az átadás pillanatában már búcsúzunk, akkor már nem a miénk a tér, de addig, abban az egy hétben ahogy formálódik, egy kicsit a miénk is. Abban az egy hétben, kicsit mi is a részese leszünk a helyi közösségnek. Azon a héten, már a Diófában nem kell mondani, melyik jégkrémet kérem, az esti úton a kutyák már várnak a szerenádukkal. Arra a hétre már megérkezünk és nem csak mi. Az építésre mindenki ideér, akinek ide kell érnie, lehet, hogy egy órára, lehet, hogy csak egy jó szóra, lehet, hogy egy tálca süteménnyel, lehet, hogy épp egy kőművesbakkal, munka után, munka helyett, szülinaposan, végtelen fáradtan. Mindig pont akkor, pont az és pont úgy, ahogy szükség van rá.
És persze közösségi építésként hirdetjük meg, de a titok, hogy nem szabad elvárni, hogy jöjjenek az emberek, hinni kell, hogy eljönnek! És jöttek. Szombat délután öt perccel egy óra előtt, felkészülten mint mindig, ott állt a művelődési ház ajtajában Ilike, és vele meglódult a segítők végtelen sora, akik szombattól szombatig megállíthatatlanul keresték, hogyan tehetnek hozzá valamit a közös ügyhöz. S persze, mindig így mondtuk, hogy segítők, de valójában mi voltunk a segítők, és az a sok-sok ember az alkotó csoda, akik megtervezték, akik megpróbáltak hinni benne, akik megteremtették rá a forrásokat és végül, akik megépítették. Hálás munka ezt végigkísérni, közelről nézni.
S ilyentájt jönnek a visszatérő kérdések is, hogy sikeres volt-e a program? És erre még a kiszakadó szavak keresésénél is nehezebb válaszolni. Hogyan mérhető egy olyan program sikere, amelyről azt gondoljuk, hogy a benne megtett közös út a valódi érték? Számomra az volt, amikor a gyerekek meghallgatták egymás gondolatait, amikor a felnőttek hagyták magukat meggyőzni, amikor május elsején összekeresgéltek huszonöt kiló lisztet, amikor Dés Lászlót is az ügy mellé invitálták, amikor Roland már reggel ott állt a pajtában fáradtan és lelkesen, amikor a fiúk csiszolni tanultak egymástól, amikor batikolt kendők készültek, amikor három lapátos sürgette Jenőt és Zsoltot, amikor Kati ezeregyszázhuszonöt fúrást bütüzárózott le a mini ecsettel, amikor Sanyi mindent is megoldott, amikor a gyerekek nem várták meg az átadót és már pingpongoztak, és amikor a gyerekek megvárták az átadót, és birtokba vették a mindent is, amikor Misi meg akarta nézni a bunkit, de annyi gyerek volt ott, hogy nem akart zavarni, amikor Krisztiék a többi pad átfestését tervezik a maradék festékekkel, amikor Laci az ütőknek tervez fiókot.
Nem tudom, hogy ezek a tárgyak meddig maradnak meg - hitem szerint, amíg szükség van rájuk - de ezek az élmények nagyon sokáig velünk maradnak.
Jó mulatság, közös kaland volt!
-Kovács Vanda - KisRigós Kreatív Műhely-
Három millió forint
Összegyűlt.
Határidőre, utolsó pillanatra, pont ahogy a nagykönyvben írják.
S bár már gőz erővel írjuk az ajánlatkérőket, és számoljuk a festékekhez a négyzetmétereket, egy pillanatra most mégis jó megállni, és ünnepelni azt az utat, ahogy ez a kerek szám ideért.
Mert volt az úton bizonytalanság, kétkedés, meglepetés, kíváncsiság, merészség, nagy-nagy akarás és közös erőfeszítés, amihez biztos, hogy sokat adott - nekem mindenképpen - a gyerekek eltökéltsége és bíztatása!
Kedves Nádasdiak!
Kedves Keresztszülők!
Kedves Tervező Gyerekek!
Júliusban ÉPÍTÜNK!!!
-Kovács Vanda-
Építésre készen
Most, mikor a júniusi cikknek nekiláttam, még a Dés László koncert előtt vagyunk és még a végső perselybontás is várat magára pár napot, de már a gyűjtésünk részeredményei is minden képzeletet felülmúltak. tt az ideje tehát ráfordulnunk az építés tervezésére, szervezésére – kint a rekkenő már úgy is emlékeztet, hogy a közösségi építés mindig kánikulás.
De milyen is egy közösségi építkezés? Leginkább izzasztó, zenés, jó hangulatú és eredményes. Az ideivel kapcsolatban már körvonalazódik a menetrendünk július 6-7-én egy nagy festő maratonnal kezdünk, amire várunk kicsiket és nagyokat egyaránt! A cél, hogy szombat délutántól vasárnap estig, minden fának megadjuk a szükséges védelmet, kétszer is. Hogy aztán hétfőn ténylegesen nekilódoljunk a tereinknek! Hétfőtől szerdáig minden figyelem a domboldali kuckóé – hétfőn a padozatokkal kezdünk, kedd és szerda a kuckó és a többi pihenős rész. A harcos munkára egész nap szeretettel várjuk a segítő kezeket, akár csak egy fél órára is. A gyerek segítőket pedig délután öt órától várjuk szülővel vagy szülői engedéllyel. Reményeink a domb építése mellett, keddtől elindulhat a park tereprendezése is, hogy csütörtökön már minden erőforrással a parkra fókuszálhassunk és elindítsuk a nagyüzemű pad(sor) gyártást. S ha tényleg olyan sikeres közösségi megmozdulás lesz az építés, ahogy például a majális volt, akkor szombat este fáradtan, de ünnepélyesen szalagokat is vághatunk már a két közösségi téren.
Aki szívesen jönne segíteni, kérjük mindenképpen zárt cipőben jöjjön, feláldozható „játszós-munkás” ruhában és kalapot, kulacsot hozzon! Készülünk munkáskesztyűkkel, de a bejáratot sajátnak nincs párja!
Remélem találkozunk!
-Kovács Vanda-
Májusi zsongás
Sűrű május van mögöttünk. Kezdődött a minden képzeletet és előzetes számítást felülmúló majálissal. Nagy öröm volt hallgatni a csillogó szemű keresztszülők beszámolóit a palacsintasütők heroikus rekorddöntéséről, a májusfa állítás köreiről, a végtelen sorokról, íjászokról, retro autókról vagy épp a virslievő- és sörivó verseny komótos bajnokairól. Megérdemelt ajándék volt ez a nap, igazi közösségi ünnep, sok-sok közösségi munkával és rekord számú deszkajegy támogatóval, aminek köszönhetően nyolcszáz-nyolcezer forinttal gyarapodott a perselyünk. Innen folytatódott a sor Zsibvásárral, ami további kilencven-kétezer forintot hozott, és egy újabb olyan rendezvényt, amire úgy tűnik van helyben igény. Már ezekért is megérte belevágni a tervezésbe, de hisszük, hogy a közös tervezésnek és építésnek köszönhetően, a parkba és a dombhoz tervezett terek a kisebbeket is közelebb hozzák ezekhez a közösségi élményekhez.
Mert májusban lezártuk a közösségi tervezés folyamatát, az áprilisi színkeresés és karózás után elkészült a „végleges” terv a dombhoz. A gyerekek javaslataiból a „messzekék” és fehér színpár került fel egy-egy deszkára, meghagyva az építmény természetes hangulatát, de jelezve, hogy ez bizony gyerekbirodalom, és az iskolá(sok)hoz tartozik. A színeket kerestük a tervezésünk végén a parkban is. A hatodik, hetedik és nyolcadik osztálynak készítettünk 1:2-es arányú minipadokat, melyek már megmutatják, hogy hogyan lehet ezekből kígyózópadsort vagy épp szabadtéri tanulási teret alkotni. A rögtönzött technika-rajz órán, ezekre a padokra terveztek az osztályok kartonborítást. Nagy arányban ragaszkodtak a tervező osztályok a természetes szín megtartásához, de közben egészen vagány, színes, mintás tervek is készültek, amihez hozzáfűzték, hogy ezeket ők sem szeretnék nagy tömegben, de egy-két meglepő, meghökkentő színes elem jól passzolna a térhez. Mindezek összegzéseként, azzal tervezünk, hogy a padok rétegelt lemezes ülőfelületet csak egy kevés világos árnyalatot kap – hogy védje az UV-tól – és megmarad a maga természetességében, és a padok lábrészéhez tervezett szerkezetrögzítő borítás kap majd színeket és néhol akár mintázatot is.
Legvégül pedig a kívánságlistát készítettük el, hogy kiderüljön, mely osztály mely elemeknek örülne a legjobban és mit engedne el a leginkább, ha az erőforrásokba végül nem férne bele. A kiegyensúlyozott szavazásban minden osztályban más volt fontos, de így végül azonos helyet kapott az elvonulós kistér, a „leckeírós” fa körüli, a kígyózós ikerasztalos és a tanulási tér is, és amiben minden osztály egyetértett, hogy a pingpongasztalok köré nem kell nekik pad.
Ezzel az útravalóval indultunk a májusi szülőire, amihez pár szék segítségével berendeztük a parkot, hogy sejthető legyen a leendő formája is már. Majd a rövid bejárást követően, átbeszéltük mindkét tervet, belelendültünk az adományszerző időszak záró eseményének – a Dés László koncertnek a tervezésébe, szervezésébe – és egy picit már az építés felé is kikacsintottunk. Június 26 – szerda délutánra – pedig beterveztük az utolsó keresztszülőit is, ahol már a források végső összegével számolva, az építés hetét beszéljük át.
Így lett ez a május sűrű és mozgalmas, de aranyat ért!
-Kovács Vanda-
Domboldal
Felgyorsultak az események. Ahogy a jó idő is szinte egyik pillanatról a másikra ért ide, úgy alakultak a tavaszi tervezéseink is. Tegnap még papírból hajtogattuk a bunkik oldalait, hogy ajtók és ablakok helyét keressük rajta, most áprilisban már kijelöltünk, mértünk és szalagoztunk. De ne rohanjunk ennyire előre!
Márciusban úgy álltunk fel a közösségi tervezési műhelyekről, hogy láttuk már a park kígyózó vonalait a térképen és lelki szemeink előtt is. Három osztályunk – hatodik, hetedik és nyolcadik – dolgozott a padok és asztalok elhelyezésén és kifejezetten kedves és izgalmas megoldásokat alakítottak ki a sablonokból. Utána mértünk, osztottunk – szoroztunk és már csak modelleznünk kell. Ebben megnyugodva, a domboldal felé fordítottuk minden energiánkat, hogy a mozgalmas terepviszonyok között megtaláljuk a pontos helyünket. A keresésben fontos szempont volt, hogy egyszerre a figyeljünk a gyerekek vágyaira és az iskola kereteire, és úgy jelöljük ki a helyét, hogy az egyszerre legyen kuckós, meghitt és vagány, de a napközi határain belül maradjunk és a gyerekekre vigyázó pedagógusok látóterében tudjuk tartani, így iskolaidőben is használható legyen.
Az április alkalmat így részben a kimérésre, részben pedig az eddig felmerült félelmekre és aggodalmakra reagálva használati utasításírással töltöttük. Mert igen, sajnos a gyerekek és a felnőttek is megfogalmazták félelmüket, hogy mi lesz, ha az elkészült építményt megrongálják. A gyerekek megoldása a hét méretes palánkkerítés és a biztonsági zárrendszer volt, a mi építészeti és közösségi javaslatunk, hogy tegyük minden formában láthatóvá és egyértelművé, hogy ez a gyerekeké – és nem csak tárgyként, de a terveik és a munkájuk jogán is. Ezért a negyedik és ötödik osztállyal elkezdtük megfogalmazni az építményhez tartozó használati utasítást:
„Ezt a ….. (nevét még keressük), a negyediék és ötödik osztály tervezte és építette, ezért arra kérünk…” A folytatások egyszerre voltak nagyon praktikusak, megfontoltak és szívmelengetőek. A teljesség igénye nélkül, íme pár a leendő tábláról:
- A pihenő helyen ne hangoskodj!
- Mi se bántottunk téged, te se bántsd a helyünket!
- Ide csak úgy jöhetsz be, ha mosolyogva mész ki!
Majd azt is néztük, hogy ha mégis adnánk egy színt az együttesnek, ami jelzi, hogy az iskola tereihez tartozik, akkor milyen színekben gondolkodhatunk egy-egy részlet kiemelésénél. A paletta elkészült, volt benne tábla zöld, térkép kék, virág lila és tulipán piros is. Most már az építészeinken a sor, hogy a palettáról megtalálják, azt, ami leginkább illeszkedik a környezethez és a használathoz.
S innen jött még csak a java! Azon túl, hogy megtanultunk bújócska-fogócskázni. (Két kondicionáló edzés egyben) délután bevetettük magunkat a domboldalba, karókkal, centivel, madzaggal, szalaggal és vagy három osztálynyi lelkes segítővel. Mérünk, forgattunk, kalapáltunk, fontunk és élőben lemodelleztük a három épületrész helyét és elhelyezkedését. Most már látszik, hogy a fák lombjai hova vetik az árnyékot, hova fér be a tető és hova kell le és feljáró.
A sok-sok segítőnknek hála, este már itt kezdtük a keresztszülői bejárását, hogy a felnőttek is lássák, hogyan alakul a tér és mire is gyűjtünk közösen. Mert a gyűjtés elkezdődött és az adománygyűjtő számlára már 168.000 forint támogatás gyűjt össze. Ez indulásnak nagyon bíztató, de még sok van hátra. Előttünk három nagy rendezvény, május elsején a Retro Majális, május 17-én Zsibvásár, június 14-én az iskolai családi nap és egy eddig csak remélt, de most már ígérhető jótékonysági Dés László koncert is.
Szép reményekkel várjuk a májust, ahol lekerekítjük a tervezési folyamatot a gyerekekkel és ráfordulunk az építés tervezésére.
-Kovács Vanda-
Váltsuk valóra a nádasdi iskolások megálmodott közösségi tereit!
A Közösség-Tér-Nádasd programban megálmodott közösségi terek megépítéshez megközelítőleg 3 millió Ft-ra lesz szükség. Becsléseket az elmúlt évek, más településeken megvalósított közösségi építések tapasztalataira és építési költségeire alapozzák segítőink.
A gyűjtés számos módon történik, ebben az írásban az online adománygyűjtést szeretnénk bemutatni. A https://nepfovasvar.hu/ktn-adomanygyujtes/ oldal segítésével bankkártyás fizetéssel és átutalással is lehet támogatni a programot. Az adományok a Vasvári Nagytérségi Népfőiskoláért Alapítvány bankszámlájára kerülnek. Az adománygyűjtés végén az alapítvány az összegyűjtött pénzt átutalja a „EGYÜTT NÁDASDÉRT” Egyesületet számlájára, ahonnan az építés költségeinek kifizetése történik.
Adományok gyűjtésére a legjobb szervezeti forma az alapítvány, a Vasvári Nagytérségi Népfőiskoláért Alapítvány Nádasd község régi szakmai partnere, akiknek van már adománygyűjtési tapasztalata, továbbá professzionális pénzügyi menedzsmenttel rendelkeznek.
Az adományokat 2024. május 31-ig lehet online módon megküldeni. Azért eddig, mert júniusban el kell kezdeni az építőanyagok beszerzését és ekkor már látni a kell a csapatnak, hogy mennyi pénz jött össze.
Adományozni a következő oldal felkeresésével lehet:
https://nepfovasvar.hu/ktn-adomanygyujtes/
Itt egy űrlapot kell kitölteni, amely során nevet és az elérhetőségeket szükséges megadni, valamint az adományozni kívánt összeget. Amennyiben 150.000 Ft felett szeretne valaki adományozni, azt több részletben tudja megtenni, mert a támogatói űrlapon ugyanis ez az egyszerre adható támogatás maximum összege. Fizetési módként bankkártyás, vagy átutalásos fizetést lehet választani.
Tisztelettel kérjük, legyen társunk ebben a kalandban és adományoddal támogassa a nádasdi iskolások közösségi tereinek megvalósítását!
-https://nepfovasvar.hu/ktn-adomanygyujtes/ nyomán: Földes Tímea-
A Kicsik, a Nagyok és a Legnagyobbak
Sűrű februárunk volt. De hol is kezdjük? Talán ott, hogy nagy megtiszteltetés ért minket, meghívást kaptunk a Magyaros Jurta névre keresztelt összkomfortos fenyőbunkiba. Az épület nem feltétlenül a mi méreteinkre készült, de ilyen meghívásnak ki tud nemet mondani? A büszke tulajok részletesen meséltek az építésről, Ferdinánd segítőkészségéről és a bunki szépségeiről.
Magasra tették ezzel a lécet a dombos gondolkodáshoz...
Az első skicceinken a dombhoz egy több kisebb épületből álló, csigázó, kacskaringós formát hoztunk, ami, ahogy januárban kérték, kellően stabil, játékra hív, de lehet benne pihenni, enni-inni, titkokat megosztani is. A tervek melletti beszélgetésekből két különböző tér rajzolódott eddig ki, egy mozgalmas, dinamikus rész, ahol jól lehet bújócska-fogócskázni, ahol akadályok vannak és kihívások és e mellett, egy szigorúan futásmentes pihenő, ahol nyugodtan lehet enni-inni, körbe ülni, akár egy egész „kis” osztálynak is.
A helyszínt látjuk már, két nagyon határozott programot is, most keressük a közös formát, amire márciusban újabb skiccekkel érkezünk!
Januárban még megelégedtünk azzal is, hogy az osztálytermek ablakából mutogatták a nagyok, hogy a park melyik fájáról és padjáról is beszélnek éppen. Februárban szerettünk volna szintet lépni, és közelről is megnézni, hogy hol vannak a kedves helyek, hol vannak a közlekedő járatok és utak és hol vannak a "nemszeretem" helyek a parkban. Szerencsére két zápor között közelebbről is megnézhettük a választott teret. Kötöztünk, jelöltünk, fotóztunk, kérdeztünk - felderítettük, hogy három osztály legkedvesebb helye a csonka pad és az egyes számú pingpongasztal, s szomorúan nyugtáztuk, hogy a bokrokat szinte senki nem kedveli.
Az első skicceket viszont igen! (A villám osztályozón, négyesek és ötösök mellé, még tízest is kaptunk!) A kígyózó padrendszer, kisebb és nagyobb asztalos öblökkel úgy tűnt válaszolt a legfontosabb felvetésre: legyen elég kényelmes hely leülni és legyenek asztalok, ahol lehet enni-inni, játszani. Volt egy kósza próbálkozásunk a színekkel, de határozottan kitartott a többség a natúr fa mellett.
Most nézzük, hogyan tudjuk ezt a kígyót a fák köré csavarni, hogyan tudjuk kicsit akár szellősebbé tenni, hogy egymás mellett kényelmesen lehessenek a felsősök, és közben megmaradjon egy kültéri tanterem lehetősége is.
De nem csak a gyerekek, de a Legnagyobbak is terveztek.
Mielőtt az ő terveikről mesélnék, egy rövid kitérőre, hadd kerüljünk el feléjük. Mikor azt írom, a Legnagyobbak, nem csak a tisztes korukra utalok, sőt leginkább nem arra. Magyarországon, a közösségi tervezés sajnos még mindig nem egy közismert gyakorlat, még mindig nem magától érthetődő dolog, hogy emberek közösen döntenek a közös tereikről, pláne nem szokás a gyerekeknek megadni ezt a jogukat. Többnyire bizalmatlanok, kétkedőek vagy értetlenkedőek az emberek, mikor erről beszélünk. Mindig, mindenhol így kezdődik. És értjük is azt a millió és egy okot, amiért így van. De mégis, valahogy lépésről-lépésre, szomszédról-szomszédra egyre többen hiszik el, hogy van annak értéke és értelme, ha elkezdünk beszélgetni egy település múltjáról, jelenéről és közösen kezdjük tervezni a jövőjét. Ami talán ennél is nehezebb lehet, azt elhinni, hogy közösen össze tudjuk gyűjteni az ehhez szükséges forrásokat. Pedig ebben sokkal több saját élményünk lehet, mint a közösségi tervezésben - mert dobunk vasárnap a templomi perselybe, mert adventkor az osztályok asztalainál vesszük a süteményt, mert gyűjtöttünk műanyag kupakokat, mert utalunk 1 %-ot. A Legnagyobbak cím ezért a kíváncsiságért és tetterőért jár a "keresztszülői értekezlet" tagjainak, hogy minden kétségükkel együtt is vállalták, hogy együtt megpróbáljuk összegyűjteni a Kicsik és Nagyok álmaihoz a kereteket.
No, de akkor lássuk mit is terveztünk eddig. Az első tervek egyike volt május elsejére egy hamisíthatatlan Retro Majális ötlete, aminek bevételei is az építést támogatják. Közben beszélgettünk adománygyűjtő perselyről, plakátokról, oldsmobilokról, dedikált mezekről és meglepetés koncertről egyaránt. S míg mi előre néztünk, a legeslegelső gesztus forinttá is vált! Mivel mi fából építkezünk, ennél szimbólikusabb nem is lehetett volna, hogy a Rönkhúzás megszeretgetett rönkjével kezdődjön az adománygyűjtésünk. Köszönjük Táncos Andreának és Gángó Szilveszternek, hogy megnyitották a sort! Mi folytattuk az online adománygyűjtő oldal próbavásárlásaival és reményeink szerint március végén újabb tervekkel és akár már számokkal is jelentkezhetünk.
-Kovács Vanda-
Sok kicsi, sokra megy
Kívülről lassúnak tűnhet a közösségi tervezési folyamatunk, de nem csak a jó munkához, de egy közösség megismeréséhez, az ötletek összeéréséhez, a közös nevezők megtalálásához és nem utolsó sorban a forrás megteremtéséhez is időre van szükség. Ahhoz, hogy a gyerekeknek a domboldalhoz kerekített bázisa és a park felfrissítése, fiatalosítása júliusban valóra válhasson, júniusig kell összegyűjtenünk az alapanyagokravalót vagy magát az alapanyagokat.
Erről kezdtük meg a beszélgetéseket a „keresztszülőiértekezleteken” azokkal a lelkes szülőkkel, civilekkel, akik szeretnének maguk is tenni valamit a gyerekek tereiért.
Pénzről beszélni, beszélgetni persze nem könnyű, legtöbbször csak addig merészkedünk, hogy mi mennyire drága. - Bevallom nekem se a kedvenc témám, de a közösségi tervezéseknél nekem is meg kellett tanulnom, mert fontos, hogy a közösség ne csak színes rajzokat és izgalmas terveket lásson, de anyagi értéket és önkéntes munkaórát is. Pláne fontos ez akkor, mikor gyerekekkel dolgozunk, hogy megértsék mi férhet bele egy költségvetésbe és mi nem, és maguk is döntést tudjanak arról hozni, hogy ár-érték arányban mely részeit emelik ki egy tervnek és ha kell, mit tudnak elengedni. - De beszélnünk kell a pénzről, mert még nem nyertük meg a Lottót és sajnos és/vagy szerencsére nem lehet mindig sikeres pályázatokra várni.
Több szálon indítottuk útra a közös gondolkodást, egyrészt az iskolaudvar mivel a szomszédos településekkel közös tulajdon, ezért bemutattuk a programot a polgármestereknek, kértük hozzájárulásukat és támogatásukat.
A Vasvári Népfőiskola örömmel ajánlotta segítségét a forrásteremtéshez, kapcsolataikkal, on-line adományszerző kampány indításával és ehhez egy kisfilm készítésével is, ami röviden bemutatja mihez is kérjük a támogatást.
Közben nagy izgalommal hallgatjuk a híreket, hogy elindult a májusi adománygyűjtő program tervezése, szervezése is és februárban reményeink szerint már az első adománygyűjtő ládák helyét is megtaláljuk.
Gyűjtjük az ötleteteket és megpróbáljuk megtalálni azokat, amelyek a leghatékonyabban tudnak működni Nádasdon és a környéken. És ez utóbbit fontos kiemelni, mert egy jó majálisra, nem csak a faluból jönnek el, és egy jó ügyért reményeink szerint, nem csak a nádasdiak, de a környékbeliek is szívesen adnak egy kicsit. Sok kicsi pedig…
Február 23-án 16.30-kor, jöjjenek el a következő „keresztszülőire”, hadd mutassuk meg, mire jutunk majd délelőtt a gyerekekkel a tervezésben és ötleteljünk együtt, hogy váltsuk valóra az álmaikat, vagy legalább egy részét! Beszélgessünk a pénzről!
-Kovács Vanda-
Becsengettek!
Január a friss ötletek ideje, és mi igazán nem panaszkodhatunk, mert izgalmas ötleteket most kaptunk bőven!
Decemberben úgy búcsúztunk, hogy a gyerekekkel folytatjuk a közösségi tervezést, és az iskolának hála, ezt az ígéretünket, maradéktalanul be is tudtuk tartani. A negyedik osztálytól a nyolcadikig mindenkivel tudtunk beszélgetni. Vittünk térképet, kerestük azokat a helyeket, ahol szívesen vannak, és azokat, amelyeken szívesen változtatnának. A nagyobbak körében az iskola előtti park került elő legtöbbször a szeretett és a javítható, átalakítható terek körében, de felkerült a térképünkre a „vasjátszótér”, a Víztorony körüli rész és a Cseresznyés-kert is. A kisebbek a szánkódombról és az a körüli részről beszéltek a legtöbbet. Így korosztályok szerint két lehetséges helyszín kirajzolódott, de azt még nem tudtuk mire lenne ott leginkább szükség. Egy nagy kupac képpel érkeztünk, mindenféle szabadtéri közösségi terekről a nagyvilágból. Színesek és természetesek, kisebbek és nagyobbak, laposak és magasak, mozgásra és pihenésre hívók, zártak és nyitottak, naposak és árnyékosak. Ezeken keresztül próbáltuk megtudni, hogy milyen építmények tetszenek és persze azt is, hogy milyenek nem tetszenek nekik. Amiben minden osztály közös nevezőn volt, hogy legyen világítás és ne legyen túl színes, csiricsáré, de ne is legyen túl modern, egyszerű, ami épül. „A fa jobban illik Nádasdhoz, mint a vas.” És ami nagyon fontos, legyen stabil, masszív – bírja az időjárást és a kisebbek és a nagyobbak esetleges „támadásait” is. Hiába a bunkiépítés és rombolás élménye mindenkiben élénken megmaradt. A domb körüli álmok a speciális, lézerszkennelős beléptetőn túl, alapvetően egy zegzugos, játékos térről szólnak, amin akár keresztül is lehet futni fogócska közben, de fedezék lehet számháborúban, ahol lehet enni-inni, elfér benne egy egész osztály, de van hely benne elvonulni akár titkokat is megosztani. A park körüli álmok ezzel szemben sokkal inkább a kényelemről és a térről szóltak, a pingpongozás mellett jó a parkban beszélgetni, de jó lenne, ha többen is tudnának egy-egy részben együtt lenni. A kiválasztott képeik között majd mindenki választott kiscsoportoknak való kisebb „szigeteket”, nagyobb padokkal, asztalokkal, ahol lehet enni, inni. Gyakran előjött a fedett részek szükségessége, amit esőben is lehet használni és persze a kényelmes hencsergők, függőágyak és fekvőpadok is.
Ötletekkel és jónéhány ígérettel – hogy nyáron szívesen jönnek segíteni megépíteni is a terveket – felpakolva indultunk át a művházba, hogy koraeste a „keresztszülőiértekezleten” a felnőtteknek megmutassuk, miket álmodtak a gyerekek! A rögtönzött kiállításon bemutattuk minden osztály tablóját, a térképeket, a kedvenc képeket és a jegyzeteket – egyrészt, hogy lássák merre halad a tervezés, másrészt, hogy legyen motiváló közös célunk, amihez forrást tudunk gyűjteni. A keresztszülők körében elindult a közös ötletelés, szóba kerültek jótékonysági rendezvények, egy bál gondolata is, ahogy garázsvásár és adománygyűjtő weboldal és láda is. Este kevesen voltunk, de annál lelkesebbek, így a forrásteremtésen túl az első közös vállalásunk, hogy a következő találkozóra mindenki megpróbál legalább még egy embert hozni. Én a szombati piacon, a vendégemet már lestoppoltam, remélem másnak is sikerül, mert februárban már az első saját skicceinket visszük a gyerekeknek, majd délután a felnőtteknek is.
Találkozzunk februárban!
Keresztszülőiértekezlet: 2024. február 23. 16.30 - művház
-Kovács Vanda-
Advent
Decemberünk az adventi készülődésről szólt. Elindítottuk a nádasdi ablakokból és kapukból készült adventi kalendáriumunkat és közben hevesen készültünk az iskolai adventi vásárra. Az első olyan alkalomra, amikor már nem csak a felnőtteket, de az iskolásokat is kérdezhetjük.
Azt a piacozás során már megtanultuk, hogy nagyon pontos belső órája van a találkozásoknak és érdemes korán érkezni a legjobb helyekért. Így még csak a hagymavágásnál tartott a pörkölt, amikor mi már nekiláttunk az stratégiai asztalfoglalásnak. Hiába, nagyon komoly süteményes standok mellett kellett figyelemfelhívónak lennünk!
Kipakoltuk a térképet, a Legokat, a szavazó bödönöket, a veretes játékpénzeket és persze a gumicukros építőanyagokat is. Első találkozásunkkor arra voltunk kíváncsiak, hogy a gyerekek, hogy látják a falut. Hova tennének pihenőhelyet maguknak, hova építenének bunkit, vagy bármi mást, vagy mit szépítenének. Azt is kérdeztük, hogy ha választaniuk kellene, mit választanának inkább, bunkit vagy pihenős, bandázós helyet. Az eddigi felnőtt beszélgetéseink alapján meggyőződésünk volt, hogy az alsósok mindannyian a bunkira szavaznak majd – hiszen tényleg hihetetlenül izgalmas bunkis történetet hallottunk és párat láttunk is – de legnagyobb meglepetésünkre a bandázós hely is sok szavazatot kapott. A modellezésnél pedig végre az is kiderült, milyen is egy jó bunki. A legelszántabb gyerekek, akik a didergő gumicukrokból is tudtak építeni egészen vadregényes terveket osztottak meg. Volt beépített libikóka, megtévesztő elől sátor- hátul ház szerkezet, panoráma ablakos és védhető vár is, volt, amiben jó sok pad volt, hogy egy egész osztály elférjen és volt, amibe csak a négy legkedvesebb ember fért el. Volt, ami kívülről kicsinek tűnt, de belül hatalmasra bővült, volt emeletes és indiánsátras is.
Ezek után nem lepődtünk meg, hogy a hűvös vásár után, mikor a „keresztszülőiértekezletet” – a felnőtt támogatói kör találkozóját – elkezdtük, gyakorlatilag ott folytattuk a beszélgetést, ahol a gyerekekkel abbahagytuk. Előkerültek a bunkiépítés alapjai, ki hogyan, hova, mikor és persze miért épített és persze próbáltunk ránézni arra is, hogy a gyerekek választásait mennyire értjük, tudjuk értelmezni.
A sűrű napunk rengeteg irányban mozdította előre a tervezési folyamatunkat, de leginkább két fontos kérdést hoztunk haza. A vásár végén, az egyik legelszántabb építő hölgy visszafutott hozzánk, mélyen a szemembe nézett és azt kérdezte: „Akkor hol fog végül megépülni a bunki?” A másik kérdést csak közvetítve kaptuk meg: „Nem arról volt szó, hogy mi döntjük el, hogy hova és mit akarunk?”. Mindkét kérdésnek megörültünk. És a válaszaink, de igen nektek kell eldönteni és ehhez találkoznunk kell! Hogy tudjunk beszélgetni, tervezni, ötletelni.
Ezért január 12-én és 13-án tervezői műhelyre várunk benneteket! Részletekkel jövünk Facebookon és helyben plakátokkal.
És hogy a terveink meg is valósulhassanak, 12-én este 18.30-kor a keresztszülői körrel folytatjuk a beszélgetést, melyre szeretettel várjuk mindazokat, akik szívesen nyomon követnék a tervezést és együttműködnének a megvalósításában.
Áldott ünnepeket és reméljük találkozunk az új évben is!
-Kovács Vanda-
Elkezdtük
Október végi látogatásunkat követően november első hétvégéjén, még friss jegyzetekkel és élményekkel telve vissza is tértünk Nádasdra. Jöttünk sétálni és piacozni.
Bár az eső pár tervünket elmosta, de szerencsére bőven kárpótolt érte minket a hétvége. Folytattuk a beszélgetéseinket, az interjúkat és közben bekéredzkedtünk szokásos délutáni vagy délelőtti sétákba is. A közösségi tervezés elején, a hosszú ismerkedő beszélgetések idején, mindig öröm, ha helyi „idegenvezetőkkel” sétálhatunk is egyet. Egyszerűen egészen más egy asztal mellett beszélgetni egy településről és annak közösségeiről, mint benne sétálni. A házak, az utcák sokkal több történetet csalnak elő mindenkiből. Már kezdjük kapizsgálni, hogy alakultak így a végtelen széles utcák és ahol nem, ott miért nem. Már látjuk, hogy hol voltak a legnagyobb gyerekkori bandázások és hol az utcabálok. Már azt is értjük, hogy miért mesélt majd mindenki a piacról és miért érdemes éhgyomorral és egy jó bicskával érkezni reggel, méghozzá pontosan, mert a piacnak koreográfiája van. Aki kényelmesre veszi a reggelt, az már csak a sajt sor legvégén reménykedhet, hogy neki is marad valami. Mi, mondjuk szombaton tényleg időben keltünk, mert nem csak egy sétára, de egy disznóvágásra is meghívást kaptunk. Micsoda hétvége! Mennyi kaland! Közben a piacon begyűjtöttük a kerékrépa savanyításának receptjét, vásárfiának pedig a piac maradékait.
Most már fésüljük a jegyzeteinket, most már van mit egymás mellé tenni. Még van pár rövid kérdésünk, amit kérdőíven is szeretnénk begyűjteni, hogy decemberben már mi is mutathassunk valamit!
Decembert egy adventi ablaknyitogató kalendáriummal indítjuk. Advent minden napján egy-egy képet osztunk meg, hogy megmutassuk eddig milyen szépségeket találtunk a faluban! Közben készülünk már arra is, hogy a gyerekeket és a tiniket is megkérdezzük majd az adventi sokadalomban és szombaton már a felnőttekkel is elindíthassuk a közösségi beszélgetést a tinik tereiről és a nádasdi tervezésről.
Találkozzunk decemberben is!
-Kovács Vanda-
Bemutatkozás
A Közösség – Tér – Település program a szabadtéri közösségi terekről és az oda vezető útról, a közösségi tervezésről szól. Évről-évre keressük azokat a fiatal, közösségekkel és terekkel foglalkozó szakembereket és egyetemistákat, akik szívesen elköteleződnének - majd’ - egy évre egy település közösségi munkájához és végig kísérnének minket a közösségi tervezéstől az építésig.
A feladat nem kicsi, de nagyon szép. Arra vállalkozunk, hogy ősztől nyárig, közösen megtervezzünk és végül meg is építsünk egy szabadtéri közösségi teret. Oda, ahova a helyiek szeretnék és olyat, amilyet a helyiek szeretnének. Az elmúlt években így építettünk családoknak szóló közösségi tereket Magyaregregyen, egy régi gázpalack cseretelep helyén, Martonfán, a falu elejére a fás mezőre, ifjúsági teret Szászváron egy régi játszótér helyén, így frissítettünk fel iskolaudvarokat Diósjenőn és Nógrádon, majd tavaly kertimozis teret Kisapátiban a Kultúr mögé. Nádasdról már az első évfolyamunk is hallott, és a harmadik óta tervezzük, hogy egyszer ide is jöhessünk. Most a negyedik évfolyamunkkal ez végre elindulhat. A meghívás, amit örömmel elfogadtunk egy szabadtéri ifjúsági közösségi tér létrehozásáról szól. Egy olyan helyről, ahol a tinédzser korosztály – akik, már jócskán kinőttek a játszótérről, de még nem a felnőttek tereit keresik, - kora tavasztól, késő őszig együtt lehet. Kis csapatunkkal október végén kezdjük a kutatást Nádasdon. Lépésről-lépésre haladunk, előbb interjúkat készítünk és rövid kérdőívekkel kopogtatunk, majd keressük helyi idegenvezetőinket, akik szívesen körbe vezetnének minket a faluban és környékén, s decemberben, amikor remélhetőleg már ismerősként érkezhetünk vissza, elindítjuk a csoportos, közösségi beszélgetéseket, tervezéseket. A gyerekekkel és fiatalokkal tervezzük a tereiket, a felnőttekkel a megvalósítás kereteit. Akkor leszünk sikeresek, ha olyan teret tudunk tervezni, ami nem csak a fiatalok igényeire válaszol, de minden más korosztály is tud neki örülni és valóban együtt építjük meg júliusban.
Október 27-28-án érkezünk az első beszélgetésekre, s amíg személyesen nem tudunk találkozni, a csapat tagjai a program Facebook és Instagramm oldalán mutatkoznak be.
Facebook: https://www.facebook.com/kozossegternadasd
Insta: https://www.instagram.com/kozosseg_ter_nadasd/
A program weboldala: www.kozossegtertelepules.hu
Remélem mielőbb találkozunk!
-Kovács Vanda programvezető-
