Bizonyára sok magyarországi magyarban – így bennünk is – élt a vágy, hogy jobban megismerjük Erdélyt és az ott élő embereket, s az 1989. decemberi romániai változások megadták erre a lehetőséget. 13 éves testvériskolai kapcsolat emelkedett egy fokkal magasabb szintre 2003. szeptember végén Alsósófalván, amikor a települések alpolgármesterei aláírták azt a megállapodást, amely kimondja, hogy ezentúl a két falu lehetőségeihez mérten megpróbálja az eddigi kapcsolatokat kibővíteni, és önkormányzati szinten , vagy éppen a civil szférában is együttműködik. Az eltelt 28 év alatt több száz nádasdi és Nádasd környéki gyermek, és jó néhány felnőtt ismerkedett Erdély, a Sóvidék szépségeivel, tanulta, hogy hogyan lehet egy egészen más környezetben fennmaradni, embernek maradni. Ugyanakkor szintén sok sófalvi ismerkedhetett az anyaország értékeivel és tapasztalhatta, hogy talán a nádasdi vendégszeretet sem marad el az ottanitól. Ezalatt az időszak alatt számos rendezvényt, hagyományőrző fesztivált szerveztünk közösen, 2016 decemberében kiadtuk a Só és Nádasd Hagyományőrzés Alsósófalván és Nádasdon című könyvet, amely átfogó képet ad a két település életéről, hagyományairól.
Alsósófalva bemutatása
A falu eredete a múlt homályába vész. Az idő előre haladtával természetesen szaporodnak a történelmi források, így a XVII – XVIII. századról már pontosabb adataink vannak.
A falu keletkezésével kapcsolatban csak valószínűsíthető, hogy a környező erdőségek miatt alakult ki ezen a helyen egy település a só-sziklák közelében. Az értékes só-vagyon kitermelése bizonyíthatóan már az őskorban elkezdődött.
A falu elnevezése magyarul Alsósófalva, románul Ocna de Jos, Hargita megyében, a legközelebbi várostól, Szovátától 10, Székelyudvarhelytől 37, a megyeszékhelytől 97 kilométerre fekszik. Ez év tavaszán a megtartott népszavazás eredményeként az 1661 lelket számláló Alsósófalva önállósult Parajd községtől. Felsősófalva alsó végétől közel 1 km-es községi út vezet a Korond vízen át a község felső végébe.
Meséljenek a 20 éves kapcsolatról a Hétdombi Hírekből ídézett sorok:
Kolompszó ébreszt, a pásztor hajtja ki az állatokat a közös legelőre. Frissen fejt tejjel kínálnak, de a multik már a „spájzban vannak”. Defektet kaphatna a Metró a kotyvasztott „reggeli italával” valahol Marosvásárhelynél. Bárcsak soha ne érne ide a parlagfű sem, elcsúfítva a most ezer színben pompázó, virágzó havasi réteket, melynek édes termését, a mézet az útszéli árusok kínálják a vendégeknek. Az erdő szívesen adja kincseit a szorgalmas embereknek: rókagomba, vargánya, áfonya, medvétől csent vadmálna kínál megélhetést és színesíti az asztali örömöket. A platnin sütött keserűgomba juhtúróval igazi csemege, mely előtt egy kupica áfonyapálinka kijár a Bucsin-tetőt megjárt vándoroknak. Természetesen utána pedig jól csúszik egy pohár Küküllő menti királyleányka.
Az utolsó napon már mi is potyoljuk a húst, s béhajtyuk a disznyót, s tészta helyett laskát főzünk a levesbe, s káposztalapiba tekerjük a tölteléket. S mondjuk: ember, de jó hogy eljöttünk! Megérintett bennünket az emberek nyugalma, derűje, bölcsessége. Barátokra leltünk, barátokká lettünk.
Tegnap éjjel Nádasd fölött csillagos volt az ég, középen ragyogott a Hadak útja. Csaba királyfi, Isten éltesse sokáig a népedet!
Hétdombi Hírek 2005. augusztus - Kovács János
Aki ismer minket, szülőföldünket, életfelfogásunkat, az tudja, hogy számunkra ez a hely szent, nem akarunk innen elmenni. Nem áll szándékunkban mások terhére lenni, sőt szívesebben vagyunk házigazdák, mint vendégek, hiszen adni sokkal jobb, mint kapni.
Tizenöt éves kapcsolatunk a bizonyíték rá, hogy szerencsére több az, ami összeköt, mint ami elválaszt. Érdemes lenne kiszámítani, hány személyt jelent az alkalmanként egy autóbusznyi utazó. A Nádasd - Alsósófalva találkozók szervezői sokat tesznek a kölcsönös megismerés érdekében. Régi barátságok válnak egyre mélyebbekké és minden alkalommal újak is szövődnek.
A közös emlékek, az együtt megélt élmények olyan kincsek, amelyeket nem lehet az anyagiakkal összehasonlítani. Aki egyet talált, az mindig szeretne még hozzá tenni. Közben ráébred arra, hogy ez a fajta gazdagság az egész személyiségére, sőt a környezetére is jótékony hatással van.
Vannak gyönyörű helyek, ahová szeretnénk eljutni, függetlenül attól kikkel utazunk. Vannak személyek, akikkel szeretnénk minél több időt együtt tölteni, szinte mellékes hogy hol. És vannak emberek, akik összefonódtak szülőföldjükkel és igazi énjüket csak természetes közegükben ismerhetjük meg. Kányádi Sándor költő szavaival élve: „VANNAK VIDÉKEK LEGBELÜL”.
Hétdombi Hírek 2005. szeptember - Serényi Éva
