Nádasd-Hegyalja

Nádasdról Körmendre menet találkozhatunk egy olyan területtel, amelyről mind a mai napig keveset tudnak. Pedig Nádasd részén járunk, mégpedig Hegyalján, amelyről a mai napig csak a buszváron elhelyezett tábla informálja az arra utazókat, hogy hol is vagyunk.

A hegyoldalba az egykori Batthyányok dézsmapincéje fúródik, míg alant gőzerőre átépített téglamalom árválkodik. Itt volt található a 2014-ben lebontott Szarvas Csárda, ami több, mint százötven éven át fogadta vendégeit, melyet a körmendi uradalom topográfiai összeírásában 1840-ben így jellemeznek:

A hegyen egykoron présházak, pincék álltak, ma nyaralóházak találhatók a szőlőlugasok helyén.

A hegy alatt a Csörnöc - patak árterében található a Gyunác elnevezésű égeres láprét. Itt számos védett és ritka növény fordul elő. Köztük olyanok is melyek Magyarországon csak az országhatár és Vasvár között fordul elő, mint pl. a pajzstok.

A közelben található a fürdőház, amely Katafa felé indulván balról egy bekötőúton közelíthető meg. Régen itt meleg vizes kádrendszer volt, és különféle ízületi panaszokkal érkezett embereket gyógyítottak. Valamikor még a viszér betegeket is gyógyították orvosi piócákkal. Két óra vízben tartózkodás után, amikor a bőr puhává vált a piócákat ráhelyezték a betegekre, az pedig kiszívta a rossz vért. Több kezelés után a betegek nagy része gyógyultan távozott. Ezt a gyógyítást a környékbeli falvak mind ismerték.

A gyógymód megszűnése után az épületet a TSZ vette át. Átalakítás után egy ideig kocsmaként működött, de az eldugott helyből adódóan ez nem volt kifizetődő, ezért bezárták. Az épület továbbra is a TSZ tulajdona maradt akkoriban még tekepálya, konyha is működött. Itt tartottak bálokat, gyűléseket a TSZ vezetősége és a tagok részére. 

Nádasd-Hegyalja részét képezi a Cseresznyés hegy, a Németfalusi szőlőhegy és a Táborhegy.

Csörnöc-patak

A Csörnöc-vidékén még ma is sok természetközeli ligeterdőt, égerlápot, mocsárrétet találunk sok védett növénnyel és állattal együtt. A vízben élő állatok legnépszerűbb csoportja a halak. A Csörnöc lassú folyású, sok helyen hínárnövényekkel (tavirózsa, érdes tócsagaz, úszó békaszőlő) gazdagon benőtt vízét több őshonos halfajunk is kedveli. Ilyen a ponty, a kárász, a compó és a domolykó, melyekkel a horgászok gyakran találkozhatnak. A tőkés réce a leggyakoribb hazai récefajunk, fészkel a Csörnöc-menti mocsárréteken, de télen is láthatjuk. A kárókatona és a nagy kócsag helyi fészkeléséről nem tudok, de téli kóborlásukkor gyakran megfigyeltem őket a Csörnöc-vidékén is. A Csörnöc-menti réteken és erdőkben sok színpompás lepkefaj él, mint például a pillangók közé tartozó fecskefarkú lepkét és kardoslepkét. Színben és tarkaságban azonban a nappali pávaszem és a nagy rókalepke még feltűnőbb. 1954-ben jelent meg itt a Japánból származó, nagyméretű, barnássárga színű tölgy selyemlepke, de ma már máshol is előfordul.

A patak menti magaskórós növényzetben készíti kerek hálóját a darázspók és a koronás keresztespók. A növényeken, mozdulatlanul várja áldozatait (kisebb rovarok) az imádkozó sáska, hogy első pár fogólábaival elkaphassa azokat. A ligeterdők öreg fáiban fejlődik a szarvasbogár és a nagy hőscincér lárvája. A rétek ernyősvirágzatú növényein táplálkozik a fekete-sárga csíkos közönséges darázscincér.