Betlehemezés

Több sze­re­plős, dra­ma­ti­kus já­ték, a ka­rá­cso­nyi ün­nep­kör egyik leg­nép­sze­rűbb misz­té­ri­um, il­let­ve pász­tor­já­téka. A bet­le­he­me­zés fő kel­lé­ke a já­szol, vagy tem­plom ala­kú bet­le­hem, amely­ben több­nyi­re a szent csa­lád lát­ha­tó, va­la­mint an­gya­lok, ál­lat­fi­gu­rák. Több­nyi­re há­zi­lag ké­szí­tik.

A du­nán­tú­li (bet­le­he­mes) pász­tor­já­ték há­rom rész­ből áll: be­kö­szön­tő, tré­fál­ko­zás az öreg pász­tor­ral, ado­mány­gyűj­tés.

Ná­das­don a ka­rá­csony előt­ti hét es­té­in a gye­re­kek be­öl­töz­ve pász­to­rok­nak és an­gya­lok­nak, jár­ják a há­za­kat a bet­le­hem­mel. Be­bo­csá­tást nyer­ve elő­ad­ják pász­tor­já­té­ku­kat és jó­kí­ván­sá­gaik­kal kö­szön­tik a há­zia­kat.

Angyal:           (Bekopog)

- Beszabad vinni a betlehemet?

„Mennyből az angyal…”

Pásztor I.:- Gazdaasszony! Terítse meg fehér abroszával asztalát, mert nem tudja micsoda hű pásztorok lepik meg a háza tájékát!

(Lefekszik)     

Pásztor II.:- Adj Isten jó estét! Már én is itt vagyok, újdonat csizmámon száz lyukat mutatok, melyből kitetszik, hogy én is jó pásztor vagyok.

(Lefekszik)

Pásztor I.: (Ébreszti a másikat)

- Keljünk fel pajtás, mert a szakállamat lerágták a bolhák!

Mit álmodtál pajtás?

Pásztor II.:- Én azt álmodtam pajtás, hogy akkora szúnyogot láttam, hogy két ember vitte a vágóhídra. Hát te, mit álmodtál pajtás?

Pásztor I.:- Azt álmodtam, megszületett a Messiás. Keljünk fel pajtás!

Pásztor IV.:(Bekopog)

-Hát, az öreget hol hagytátok?

Pásztor II.: - Az öreg, az ő vénsége miatt nem bírt utánunk tötyögni-lötyögni. De azért megpróbálok egyet kurjantani. Jöjjön be kend öregapám, mert megfázik odakint!

Öreg pásztor: - Akkorát zikkentem-zökkentem a két ajtó között,  hogyha 723 lelkem lett vóna, az is kiszakadott vóna, meg fétem, hogy a hét méteres kolbászt a nyakamba akasztják!

Pásztor IV.: - Ne féljen kend öregapám, nem olyan serény itt a háziasszony.

Jöjjön csak be öregapó!

Öreg pásztor: - Nem megyek, mert félek, hogy a teli kulacsot a kezembe nyomják.

Pásztor IV.: - Ne féljen kend, nem olyan szíves itt a házigazda! Jöjjön csak beljebb!

Pásztor I.: - Jó estét öreg! Hát te hol jártál?

Öreg pásztor: - Én? A királynál vótam ebéden.

Pásztor II.: - És mit kaptál enni?

Öreg pásztor: - Egy tál étel vót a bagolynyerítés, utána következett a kemencenyögés, s a végére érkezett az üres kocsizörgés.

Pásztor IV.:- Hány éves vagy öreg?

Öreg pásztor:- Ha megérem azt az áldott kukoricakapálást, akkor leszek épp 375 éves. De melyiktek hagyta nyitva a juhok kapuját?

Pásztor I.:- Mi nem! Hanem a kis János, a kisbojtár. Miért kérded?

Öreg pásztor: - Mert elloptak 77 juhomat, meg két pokrócomat.  Látom, látom a jószívű gazdaasszony jó szándékkal forgatja a kisláda kulcsát, talán is ad egy pár garast a szegény pásztoroknak.

 

Búcsúzóul ezt éneklik:

„Pásztorok keljünk fel,

Hamar induljunk el,…”

Pász­tor­já­ték: „Pász­to­rok kel­jünk fel,

Ha­mar in­dul­junk el.

Bet­le­hem vá­ro­sá­ba,

Ron­gyos is­tá­lócs­ká­ba.

Si­es­sünk, ne ké­sünk,

Hogy még ezen éj­jel oda ér­hes­sünk.

Mi Urunk­nak tisz­te­le­tet te­hes­sünk.”

 

Jó­kí­ván­sá­gok:

„Ad­jon Is­ten bort, bú­zát, bé­kes­sé­get.

Sze­ker­ünk­nek ke­re­ket,

Csu­to­ránk­nak fe­ne­ket.

Úgy mu­las­sunk ele­get.

Di­csér­tes­sék a Jé­zus Krisz­tus!

Ad­ja Is­ten, hogy sok szent ka­rá­csony­nap­ját meg­él­hes­sünk.

Erő­vel, egész­ség­gel el­tölt­hes­sünk!”