Luca napja

Az egész ma­gyar nyelv­te­rü­le­ten go­nosz­já­ró nap­nak tar­tot­ták, ezért kü­lö­nö­sen a bo­szor­ká­nyok ron­tá­sa el­len kel­lett vé­de­kez­ni. A bo­szor­ká­nyok fe­lis­me­ré­sé­re ké­szült az úgy­ne­ve­zett lu­ca­szék. Lu­ca nap­tól ka­rá­cso­nyig kel­lett el­ké­szí­te­ni. Az éj­fé­li mi­sén a lu­ca­szék­re rá­áll­va le­he­tett csak meg­lát­ni, hogy kik a bo­szor­ká­nyok.

A Lu­ca na­pi hi­e­del­mek több­sé­ge a tyúk­ok­kal kap­cso­la­tos ter­mé­keny­ség­va­rázs­lás­sal függ össze.

A Nyu­gat- és Dél-Du­nán­tú­lon fi­ú­gyer­me­kek jár­tak lu­cáz­ni, ko­tyol­ni. Ko­ra reg­gel Nádasdon is el kez­dik jár­ni a há­za­kat, ter­mé­keny­va­rázs­ló éne­ke­ket, ver­se­ket mon­da­nak. Egy – egy ház­ban be­tér­ve en­ge­délyt kér­nek: „Sza­bad-e lu­cáz­ni?” ha meg­en­ge­dik, ak­kor be­te­rí­tik a ház­ba a szal­mát, rá­ül­nek vagy rá­tér­del­nek, és el­kez­dik az éne­ket.

„Lu­ca, Lu­ca, kity – koty,

Gal­go­nya ket­tő, há­rom,

A pá­lin­kát vá­rom.

Ha nem ad­nak sza­lon­nát,

Le­vá­gom a ge­ren­dát.”

 

Jó­kíván­sá­gok:

„Ennek a gazdának annyi disznója legyen:

Egyik ólból kifusson,

A másikba befusson,

A harmadikba is jusson! Refrén

 

Ennek a gazdának akkora disznója legyen, mint egy ház,

Akkora szalonnája, mint egy mestergerenda,

Annyi zsírja, mint kútban a víz,

Annyi töpörtője, mint Dunában a föveny!

 

Ennek az asszonynak annyi tojása legyen,

Mint égen a csillag, mint földön a kövecs.

 

Ennek a lánynak akkora nyelve legyen, mint egy tepszi,

Úgy forogjon, mint a nagypénteki kereplő!

 

Doktor, patika éhen haljon!

A barmuk a zsírtól megfulladjon!

A gazdasszony sose lustálkodjon! Kukurikú!”

 

A szí­ve­sen lá­tott lu­cá­zó gyer­me­ke­ket ke­nyér­rel, kol­básszal, gyü­mölccsel ju­tal­maz­zák, így in­dít­ják to­váb­bi út­ju­kra a há­zi­ak.