Az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért különösen a boszorkányok rontása ellen kellett védekezni. A boszorkányok felismerésére készült az úgynevezett lucaszék. Luca naptól karácsonyig kellett elkészíteni. Az éjféli misén a lucaszékre ráállva lehetett csak meglátni, hogy kik a boszorkányok.
A Luca napi hiedelmek többsége a tyúkokkal kapcsolatos termékenységvarázslással függ össze.
A Nyugat- és Dél-Dunántúlon fiúgyermekek jártak lucázni, kotyolni. Kora reggel Nádasdon is el kezdik járni a házakat, termékenyvarázsló énekeket, verseket mondanak. Egy – egy házban betérve engedélyt kérnek: „Szabad-e lucázni?” ha megengedik, akkor beterítik a házba a szalmát, ráülnek vagy rátérdelnek, és elkezdik az éneket.
„Luca, Luca, kity – koty,
Galgonya kettő, három,
A pálinkát várom.
Ha nem adnak szalonnát,
Levágom a gerendát.”
Jókívánságok:
„Ennek a gazdának annyi disznója legyen:
Egyik ólból kifusson,
A másikba befusson,
A harmadikba is jusson! Refrén
Ennek a gazdának akkora disznója legyen, mint egy ház,
Akkora szalonnája, mint egy mestergerenda,
Annyi zsírja, mint kútban a víz,
Annyi töpörtője, mint Dunában a föveny!
Ennek az asszonynak annyi tojása legyen,
Mint égen a csillag, mint földön a kövecs.
Ennek a lánynak akkora nyelve legyen, mint egy tepszi,
Úgy forogjon, mint a nagypénteki kereplő!
Doktor, patika éhen haljon!
A barmuk a zsírtól megfulladjon!
A gazdasszony sose lustálkodjon! Kukurikú!”
A szívesen látott lucázó gyermekeket kenyérrel, kolbásszal, gyümölccsel jutalmazzák, így indítják további útjukra a háziak.