Májusfa-állítás és -kitáncolás

A má­jus­fa a ter­mé­szet új­já­szü­le­té­sé­nek szim­bó­lu­ma és sze­rel­mi aján­dék is le­het. A ma­gyar nyelv­te­rü­le­ten ál­ta­lá­ban má­jus el­se­jé­re vir­ra­dó­ra ál­lí­tot­ták. A má­jus­fák ké­szí­té­se a le­gény­ek fe­la­da­ta volt. Éj­sza­ka vág­ták ki az er­dőn a fát, és má­jus el­se­jé­re vir­ra­dó­ra több­nyi­re ti­tok­ban ál­lí­tot­ták fel a he­lyi szo­kás­nak meg­fe­le­lő­en a lá­nyos há­zak­hoz, il­let­ve a kö­zé­pü­le­tek, kocs­mák elé. Régen a legény így adta tudtára a kiszemelt lánynak, hogy udvarolna neki. A Nádasd kör­nyé­ki má­jus­fát fe­nyő­fá­ból ké­szí­tik a le­gény­ek. A ki­vá­gott fát vál­lu­kon be­hoz­va az er­dő­ről le­ágaz­zák, le­kér­ge­zik szi­jó­kés­sel, fel­dí­szí­tik sza­la­gok­kal és köt­nek rá egy üveg italt. A fá­ra kö­tött ita­lért a bá­tor le­gény meg­mu­tat­va ere­jét, fel­mász­hat. Más­nap reg­gel a lá­nyok kí­ván­csi­an mé­re­ge­tik, hogy ki­nek ma­ga­sabb, szebb a fá­ja. A szalagos fa a mai na­pig jel­zi a ta­vasz és a sze­re­lem ér­ke­zé­sét Ná­das­don.

 

Má­jus­fa ki­tán­co­lá­sa a hó­nap utol­só szom­bat­ján tör­té­nik. A lá­nyos ház­nál ál­lí­tott fát ugya­naz a fi­ú­tár­sa­ság dön­ti ki, mint akik ál­lí­tot­ták. Ek­kor de­rül ki iga­zán a tit­kos hó­do­ló ki­lé­te, s, hogy elfogadja-e udvarlónak a leány a fát állító fiú. (Elő­for­dult, hogy a faál­lí­tó le­gény sze­mé­lye idő­köz­ben ko­sa­rat ka­pott, így más volt kény­te­len ki­dön­te­ni a má­jus­fát.) A le­gény­eket meg­ven­dé­ge­lik vi­szon­zá­sul a fi­gyel­mes­sé­gért.

A fa­lu má­jus­fá­ját a nép­tán­cos gye­re­kek éne­kel­ve kör­be tán­col­ják, míg a le­gény­ek ki­ás­sák. A dön­tés után kö­zös mu­lat­ság­gal bú­csúz­tat­ja a fa­lu la­kos­sá­ga a ta­vaszt.