Regölés

A le­gény­ek és há­zas­em­be­rek ter­mé­keny­ség-, bő­ség- és pá­ro­kat össze­va­rázs­ló, ház­ról ház­ra já­ró kö­szön­tő szo­ká­sa, a té­li nap­for­du­ló po­gány­ko­ri em­lé­ke. A re­gö­lés a ma­gyar­ság egyik leg­ar­chai­ku­sabb nép­szo­ká­sa, fő idő­pont­ja de­cem­ber 26. a du­nán­tú­li vál­to­za­tok­ban a le­gény­ek kö­csög­du­dák­kal, csör­gős bo­tok­kal, né­hol csen­gő­vel, re­gős síp­pal, fu­ru­lyá­val ke­res­ték fel el­ső­sor­ban a lá­nyos há­za­kat.

Ná­das­don a re­gö­lést az is­ko­la ka­rá­cso­nyi mű­so­rá­ban lát­ha­tunk, ál­ta­lá­ban a min­den­ko­ri al­sós osz­tá­lyosok­tól.

Re­gö­lé­si ének: „Kelj fel gaz­da, kelj fel!

Száll az Is­ten há­za­dra,

Se­re­ge ha­dá­val, te­rí­tett asz­ta­lá­val,

Te­le po­ha­rá­val.

Hej re­gö­rej­tem,

Azt is meg­ad­hat­ja,

Az a nagy Úris­ten.”