Szüreti mulatság

A szü­ret a pa­raszt­gaz­da­ság­ban köl­csö­nös se­gít­ség­gel vég­zett tár­sas­mun­ka. A ki­sebb sző­lők­ben a csa­lád ma is meg­hí­vott se­gí­tők­kel szü­re­tel. A bor­ter­me­lő vi­dé­ken na­gyobb sza­bá­sú mu­lat­sá­go­kat, szü­re­ti fel­vo­nu­lá­so­kat ren­dez­tek.

Köz­vet­len a szü­ret után gya­ko­ri volt a fiat­al­ság szü­re­ti bál­lal vég­ző­dő fel­vo­nu­lá­sa. A lá­nyok ko­csi­ba ül­tek, vi­rág­gal dí­szí­tett ko­sa­rak­kal. A le­gény­ek a lá­nyok mel­lett lo­va­gol­tak. A men­tet a ze­né­szek ko­csi­ja zár­ta be.

A mai szü­re­ti fel­vo­nu­lá­so­kon a ko­csi­kat fel­dí­szí­tik ágak­kal, vi­rá­gok­kal, sza­la­gok­kal, sző­lő­für­tök­kel a fa­lu la­kói be­öl­töz­nek ci­gá­nyasszo­nyok­nak, kü­lön­bö­ző mas­ka­rá­sok­nak. Va­dá­szok­nak öl­tö­zött lá­nyok, fi­úk vi­gyáz­zák a sző­lőt. Így vo­nul a fa­lun vég­ig a me­net, ze­ne- és nó­ta­szó mel­lett:

„Le – le sze­dik a sző­lőt nem­so­ká­ra,

Ár­ván ma­rad a tő­ke utá­na.

Te is ár­va ma­radsz ki­san­gya­lom.

Meg­jött a be­hí­vó, el kell ma­sí­roz­nom.”

Egy sze­ké­ren ül a vaj­da a sok gye­re­ké­vel, a ci­gá­nyasszo­nyok az éhes szá­jak be­tö­mé­sé­re ké­re­get­nek. Az el­múlt év­ekben a szü­re­ti mu­lat­ság lo­vas fel­vo­nu­lás­sal is pá­ro­sult, me­lyet a jö­vő­ben ha­gyo­mánnyá sze­ret­nénk emel­ni.