Elveszett értékeink - Szarvas Csárda

„Hegy allai vendégfogadó a Kanizsai és a Varasdi Posta utak megütközésében.”  Így hangzott 1765-ben a legelső írásos említése a Hegyaljai Szarvas Csárdának. A lombos fák közt várta a betérőket a szerényen meghúzódó, apró ablakos, fehérre meszelt kis vendégfogadó. Annakidején egy lakószoba, és két, az éjszakai szállást igénylőknek fenntartott vendégszoba, no és persze a jól felszerelt konyha - „pintzével” volt az alapépület. Ezen kívül két nagy istálló (zsupp tetővel, 14 marhára építve), egy tégla lábakra épített félszer - az országút mellett, deszkával kerített „sertésszállás” ,1 hold „kankalékos kút” (Vedres, ágas, állatitató kút, melynek neve: kankalék), 9 hold szántó, és 5 hold rét tartozott a vendégfogadóhoz, a Körmendi Uradalom Topográfiai összeírásában.  „Ezen vendégfogadó béhoz évi haszonbért, 500 pengőforintokat.”  Egykor a Körmend határához tartozó területek mind hercegségi uradalom alá tartoztak, így a rajtuk található épületek is a hercegségé voltak. A csárda, vagyis akkor még vendégfogadó, az 1760-as években épült. Régen közkedvelt találkozási és pihenő hely volt. Jobb helyen nem is lehetett volna, mint az egykori postautak elágazásánál. A környezetében levő dombokon, valaha sokat látott történelmi események zajlottak. A körmendiek által birtokolt Dobogó Szőlőhegyen a környéket ellátó bortermesztés volt fellendülőben, az egykori hegyközség pedig Nádasdhoz tartozott. A hatalmas fenyőkkel körülölelt dézsmapince, és a Kemesmáli dombra települt Fürdőház, a gyógyvízével és kis kocsmájával a korabeli polgárok „wellness centruma” lehetett.

A Batthyányak tudták, hol kell felépíteniük a vendégfogadóikat: a városon túl, ez a forgalmas, fákkal szegélyezett út egyenesen a Rába hídja felé vezetett, ahol vámszedő hely is működött. Különösen fontos volt ez az országos nagyvásárok idején, amikor több ezer jószágot, főleg szarvasmarhát hajtottak el erre, még a környező országok gazdái is. El sem lehetett téveszteni innen a várost. Korabeli adatok szerint Ausztriából, Olaszországból, Németországból is érkeztek felvásárlók, így abban az időben igen nagy jelentőséggel bírt ez a kis kocsma.  Hosszú évszázadokon keresztül biztos pontja volt az utazóknak.

Ünnepek bonyolódtak, szerelmek szövődtek, bánatok ivódtak poharak fenekére, új életek születtek, erőpróbák dőltek meg, és nagyon-nagyon jókat ehettünk, sok-sok éven keresztül. A Szarvas Csárda volt mindezidáig Vas megye egyik legrégebbi múlttal rendelkező vendéglátóhelye. Igazi kincs. De az ember már megint keresztbe tett! Először megrajzolta a vízszintest, mért, szerkesztett, egészen addig, amíg egyszer mindent el nem nyelt a föld. Mi meg majd csak álldogálunk az új út szélén, ahol zajos, nehéz kamionok hajtanak keresztül, éppen a mi csárdánk kellős közepén, mintha soha nem is lett volna ott semmi.