Ezeréves történelmünk során gyakran vonultak át Nádasdon és környékén pusztító, ellenséges hadak és honvédő szabadságharcosok. Hányszor jelzett az őr riadót a nádasdi toronyból, hányszor kondult meg a vészjelző harang, amelynek hangjára ki az erődített rotundába, ki a nádasokba futott, menekítve barmait, ingóságát, puszta életét? Közülük hányan tértek vissza az ellenség pusztítása után kirabolt, fölégetett otthonukba?
Néhány kiemelkedő esemény ezek közül:
III. Henrik német-római császár egyik csapata már sokadik alkalommal, 1051 őszén vonult a Rába jobb partján Székesfehérvár felé, ahonnan nagy veszteséggel kellett kitakarodnia. ( Vértes hegy nevének legendája is őrzi emléküket. )
A tatárjárás fő pusztítási vonulata nem a mi vidékünket érte, de a szörnyű hírek félelme és feltehetően kóborló mongol csapatok pusztítása súlytotta Nádasdot is. Védelmet a 11. században épült, lakótoronnyal erődített rotunda nyújtott, meg a mocsaras, nádas, erdős környezet. Valószínű, hogy a tatárjárás utáni újjáépítés része volt a nádasdi vár építése is a Várhegyen. A Lenáztató patak völgyével három oldalról körbevett kis erőd a 17. század közepéig látta el őrző – jelző feladatát. Feltételezések szerint a szentgotthárdi csatára felvonuló török sereg pusztította el 1664. július végén. Történetének kutatása és régészeti feltárása még előttünk áll.
A Várhegy szomszédságában van a Táborhely, amelyet érintett a Hegyhátról a Rába árterébe meredeken kanyargó, horhosban ereszkedő régi országút. A Táborhelyen várakozott Mátyás király serege az 1459. április 7-én lezajlott körmendi csata előtt. A trónkövetelő III. Frigyes német-római császárhoz pártoló főurakkal szemben Mátyás hadvezére, Szentmártoni Nagy Simon vezette a kétes kimenetelű csatát.
A 150 éves török hódoltság alatt nagyon sokszor vonultak át ellenséges hadak, portyázó rabló csapatok és adószedők vidékünkön. Néhányat említünk: 1529-ben Bécs ellen, 1532-ben Kőszeg ostromára vonuló hatalmas török seregek pusztítottak. Szigetvár 1566-os eleste után a hódoltsági övezet határa a Rába lett. Megrendítő tragédiákról szóló feljegyzéseket őriznek a levéltárak ezekből az évtizedekből a váratlanul, éjszaka a falvakra törő török portyázásokról, öldöklésekről, rabságba hurcolásról, rablásról, sarcolásról, gyújtogatásról. 1600-ban a templom is felgyújtva, romokban hevert. 1605 nyarán Bocskai hada jelentős török tatár könnyű lovassággal ostromolja a Batthyányak által védett Körmendet. Nádasd is megsínylette.
A legnagyobb török had Kanizsa eleste után, 1664-ben vonult át Nádasdon. A szentgotthárdi csatában végződő hadjáraton Köprülü Ahmed nagyvezír vezetésével százezernél nagyobb létszámú török had szállta meg a nádasdi Táborhelyet július 26-án. Innen indított támadást Körmend ellen. A körmendi csatát gróf Nádasdy Ferenc országbíró magyar – horvát lovasaival, gróf Batthyány Ádám és Eszterházy herceg hajdúival, Caligny – Savigny gróf francia csapatával nyerte meg. A népi emlékezet szerint az elesett török katonák maradványait a Táborhely alatt a hegy lábánál domborodó „töröksír” takarja.
A Rákóczi-szabadságharc alatt Nádasd környékén változó szerencsével az egymást gyakran támadó kuruc és labanc hadak újabb pusztítást hoztak a török hódoltságból épphogy felszabadult lakosságra. Hol Béri Balogh Ádám és Bezerédy Imre lovasai, hol Heister vagy Rabutin osztrák csapatai száguldoztak útjainkon, sarcoltak élelmet maguknak és állataiknak.
Petőfi Sándor 1841-ben katonaként Sopronból Zágrábba Nádasdon át menetel az akkoriban Pozsonyi vagy Varasdi útnak nevezett ősi országúton. Majd ugyanezen vissza betegen, hogy Sopronban leszereljék. Ma Petőfi Sándor utcának hívjuk a Nádasdon átvezető országutat. ( A 19. században a 86-os főútvonal nádasdi szakasza még lakatlan volt. ) A Napóleon ellen felvonuló ausztriai hadak ugyancsak a Táborhelyen táboroztak 1809. június 1-7 között.
Az 1848-49-es szabadságharcban Nádasd is kivette a részét katonáival, akik közül név szerint négyet is ismerünk. Emléküket a Széchenyi István Általános Iskolában emléktábla, a templomkertben emlékkereszt őrzi.
Az első világháborúban a háromszázkilencven hadbavonult közül 58 hősi halált halt. A hazafias érzelmű nádasdiak körében – egy-két személytől eltekintve – nem találtak talajra a kommunista eszmék az 1919-es Tanácsköztársaság idején. Sőt, a nádasdi búcsút követő napon tömeges tiltakozást is kezdeményeztek a nádasdiak Körmenden a kommün egyes intézkedései ellen. A fehérterrorban azonban Nádasd nem vett részt.
A második világháborúban Nádasd hősi halottainak és polgári áldozatainak száma: 49. Nevüket és emléküket őrzi az új temetőben 1987-ben felállított kőkereszt, és a lakosság ökumenikus évenkénti megemlékezése Mindenszentek ünnepén.
A világháború jelentős anyagi kárt nem okozott Nádasdon, bár bombák hullottak a külterületekre. Annál nagyobb lett a lelki, szellemi veszteség a következő évtizedekben. Ez már velünk élő történelem… A Nádasd területén elesett katonák egymás mellett pihennek a Csébi-dombi temetőben: Fehér Lajos zászlós, egy ismeretlen német katonaorvos, szovjet katonák, akiknek sem nevüket, sem létszámukat nem jegyezték fel. Sírjaikat kőkeret övezi, latin kereszt és orosz kereszt jelzi, a katolikus Egyházközség gondozza. Nádasd környékén megrendítő tragédiák történtek a családokban a megszálló szovjet katonák által. A polgári áldozatok nevét is őrzik az emléktáblák és az emlékezők imái.
Hazánk szabadságáért 1956-ban egy nádasdi fiatalember is a legnagyobb áldozatot hozta. Braun Károly 21 éves honvéd hősi halált halt 1956. november 4-én szolgálati helyén, az orvul rátörő szovjet csapatok golyóitól. A Csébi-dombi temetőben pihen, és az emlékezők szívében.
