A parajdi sóbánya természeti katasztrófája, majd a sóbánya bezárása súlyosan érint sok alsósófalvi családot, hiszen a bánya munkahelyet, keresetet, megélhetést jelentett. A segítség módjáról közös gondolkodás indult Nádasdon, amelybe sikerült bevonni sófalvi barátainkat is.
Ennek eredménye az lett, hogy azoknak a sófalvi bányászcsaládoknak szerettünk volna közvetlen, célzott segítséget nyújtani, akik a leginkább rászorulnak, akiknek iskolás, óvodás gyermekeik vannak. Ennek apropóján pénzadománygyűjtést hirdettünk Nádasdon az „Együtt Nádasdért” Egyesületen keresztül.
Huszonnégy bányászcsaládnak 1.200.000 Ft értékben szeptember 20-án személyesen Alsósófalván adtuk át a nekik gyűjtött adományt, abban a reményben, hogy a segítő szándék mellett biztosítani tudtuk őket arról, hogy a 35 éves testvértelepülési kapcsolat szoros köteléke eltéphetetlen számunkra. Delegációnk az önkormányzat képviselő-testületéből, az „Együtt Nádasdért” Egyesület tagságából és az Övön Alul zenekarból állt.
A januári találkozón együtt ünnepeltük a Magyar Kultúránk kincsestárát, majd a tavaszi események egyik pillanatról a másikra megváltoztatták a sóvidéki emberek életét. A bánya léte, vagy nem léte hatással van gyerekre, felnőttre, aggastyánra, a tanítótól a bányai munkásig mindenkire.
Szívszorító érzés volt belenézni egy olyan bányász szemébe, kezet fogni vele, akinek az élete a só körül forgott ezidáig… Hittel és reménnyel bízom abban, hogy ezek a székely emberek megtalálják a módját boldogulásuk folytatására bányával, vagy anélkül. Ehhez kívánok minden nádasdin nevében nekik jó szerencsét!
-Földes Tímea-
Levél az alsósófalvi bányászoktól
Kedves NÁDASDI Barátaink, itt lévők és otthoniak!
Van egy régi mondás, ami így szól: Mindenkor szeret az igaz barát és testvérül születik a nyomorúság idején.
A bánya nincs többé! Elég volt pár nap, hogy elnyelje a víz. Sok minden összeomlott bennünk és körülöttünk akkor. Legelőször is a biztonság érzete. Odalett sokak megélhetése, gyakorlatilag megszűnt az élet, elnépteledtek az utak.
Volt nagy részvét, lelkesedés, de a szürke hétköznapok múlásával hamar kiderült, hogy ki gondolja komolyan azt, amit mond, vagy amit ígér.
Sok jó alkalommal ültünk le boldogan itt és odatúl egymás asztalához és osztottuk meg örömünket. Most eljöttetek, hogy bebizonyítsátok, hogy barátságotok nem puszta beszéd, mely tovaszáll az ünnepi pillanatokkal, a poharak csengésével….
Eljöttetek szeretettel, segítséggel, töretlen ragaszkodással újból hozzánk. Köszönjük nektek!
Az igaz értékek szilárdabbak, mint a sziklák, erősebbek, mint a nagy vizek, az idő múlása felett is győzedelmeskednek.
Legyen egybetartozásunk mostani élménye örök pecsét és emlékeztető: mi egy vérből valók vagyunk!
Isten éltessen! Éljen a haza!
Kacsó András Művelődési Ház
Alsósfalva, 2025. szeptember 19.
