Épített értékek - Rotunda

A Vas Megyei Értéktár Bizottság 2015 évi őszi ülésén tárgyalta és döntött a Nádasdi Helyi Értéktár által javasolt, „Nádasdi rotunda” megyei értéktárba való felvételéről. A javaslat bekerült a megyei értéktárba. A fenti érték jogosultságot szerzett arra, hogy használhassa a Vas Megyei Érték megjelölést és felkerül a megyei értéktár honlapjára is – vasiertektar.hu.

A nádasdi uradalom központja az a 11. századi lakótoronnyal megerősített rotunda lehetett, amelynek 2003-ban feltárt és szépen helyreállított alapfalai a templom mellett megtekinthetők.

Az építmény Magyarországon egyedülálló. Hasonló körtemplom több is fellelhető, de erődítményként őrtoronnyal egybe építve csak Nádasdon tekinthető meg.

A 11. században épült rotunda egyedi jellegzetessége a keleti falszakaszba mélyített, ívelt fülkeoltár, valamint az északi oldalán épült lakótoronyba nyíló kőküszöbös kapu, és a torony keletre nyíló külső kapuja. A torony aljában talált 11. századi és az oltár előtt földbe mélyített sírok (13-16. századig), a Nádasdy nemzetség temetkezési helyei. Lakótornyából észak-kelet és észak-nyugat irányában a Rába völgyére, délre és nyugatra a hegyháti utakra, északra a kőszegi és stájer hegyekig lehetett látni.

A nádasdi rotunda tekintélyes méretű torna védelmi célt szolgált. Ezért nevezhetjük őrtoronynak, lakótoronynak, erődítménynek. A többszintes, szűk ajtójú, keskeny abalkú torony az örködésen és a jeladáson kívül védelmet is nyújtott az Árpád-korban a kis létszámú lakosságnak a lovas-íjász ellenséggel szemben.

A hazánkban páratlan épületegyüttest Rónai Károly építész megfogalmazásával erődített rotundánk nevezzük. A rotundába belépve az első látvány, ami megállásra késztet az a kőküszöb, amelyet Szent István és Szent László korától egészen 1888. szempetber 3.-ig koptattak a nádasdiak. Átlépve bizonyára a tatár elől menekülő IV. Béla király, a Nádasdy nemzetség tagjai, a Batthyányiak. Szent volt ez a hely olyannyira, hogy az oltár elé középre, a padozat alá temetkezett a Nádasdy família. Erről a sírról megemlékezik az 1600-ban írt magyar nyelvű szerződés, melyben a „régi jámbor őseiknek boldog becsületes emlékezetét házukban nyugalmukat megbontva egy helből másvá hányattatván” látják. A rotundát 1664-ben a szentgotthárdi csatára felvonuló török sereg pusztította el.