A Nádasdy família címere

Dobor pajzson: kék mezőben nádassal benőtt vízen, két káka között jobbra úszó, szárnyat bontó vadruca. Pajzs felett: sisakdíszen háromágú grófi korona, amelyen szárnyát széttáró vadruca áll. Takarók: kék - arany foszladék mindkét felől. Jelmondatuk: Si Deus pro nobis, quis contra nos? ( „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Róm.8,31. )

            A barokk korban ily módon kiteljesedő címer eredeti, középkori formáját a nádasdi Darabos család címere mutatja: külső dísz nélküli pajzson, két káka között, vízen úszó vadruca.

            A címerhez kedves nádasdi legenda fűződik: IV. Béla király a Muhi csatavesztés után 1241. tavaszán a tatárok elől menekülve, és II. ( Harcias ) Frigyes osztrák és stájer herceg sarcoló fogvatartásából szabadulva, Kőszeg felől Zágrábba igyekszik. Menekültében a nádasdi nemesek segítik, vad rucával vendégelik a királyt és kíséretét, pihent lovat adnak neki. A tatárvész elmúltával IV. Béla  hálás a nádasdiaknak: címert adományoznak nekik, amelynek fő eleme a vadruca. A szép legendának valós színezetű elemei: a menekülő király legrövidebb útja Kőszeg felől Zágrábba Nádasdon keresztül vezethetett ( ősi Borostyánkő út ). Továbbá a nemesi címer királyi adomány volt, amely esetünkben a Nádasdon bőven fellelhető vadrucát ábrázolja. A történelmi igazság pedig az, hogy a nemesi címerek királyi adományozása hazánkban a 14. században Károly Róbert, Nagy Lajos uralkodása idején válik szokásossá.