A Petőfi Irodalmi Múzeum állandó kiállításához kapcsolódó, installációs elemekből kialakított Petőfi 200 vándorkiállítás célja, hogy az ország bármely pontjára eljuttassa a Petőfi életmű új megközelítésű értelmezését. Az egyszerűen felállítható tárlat látványos grafikai megoldásaival és közérthető megfogalmazásával átfogó képet nyújt Petőfi életútjáról és életművéről.
A vándorkiállítás januárban hat napot töltött a Nádasdi Közösségi Színtérben a Petőfi Kulturális Program keretében. A kiállításra látogatók átfogó képet kaphattak híres költőnk rövid életének tartalmas mivoltáról. Betekintést nyerhettek életének főbb eseményeiben, megismerhették családját, batátait, pályatársait. Olvashatták, szavalhatták híres verseit: Szeptember végén, Nemzeti Dal, Az alföld, Egy estém otthon, A természet vad virága, János vitéz.
A 203 éve született költőnk naponta több, mint 10 verset írt, a János vitézt pár nap alatt alkotta meg. Feltehetőleg kétszer is járt Nádasdon, miközben a varazsdi csatában harcolt a szabadságért.
Petőfi a magyar romantika kiteljesítője, aki koráig ismeretlen témákat honosított meg a magyar költészetben: nála jelent meg először a családi líra, szerelmi költeményeiben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a „puszta” a magyar Alföld méltó rajza. Ő írt először verseiben a „világszabadság”-ról, és általa teljesen új hang szólalt meg a magyar irodalomban. Közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, hiszen a nép nyelvét beemelte az irodalomba, és a forma helyett a gondolati tartalmat állította középpontba.
Németh G. Béla szerint: „Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában.”
-Földes Tímea-
