A csébidombi temetőről első írásos említés az 1779-ben írt Szily-féle Visitatio Canonica (Kánoni látogatás jegyzőkönyve) ad hírt, amely szerint a lakott területtől 300 lépésre van.
Megemlíti a régi, templomkerti temetőt is. Mária Terézia királynő 1775-ben kiadott rendelkezése szerint új temetőt kellett nyitni a lakott területtől 500 lábnyira, főként a súlyos kolera járvány miatt, amelyben nagyon sokan haltak meg. Továbbá az Árpád-kori templomkerti temetők túlságosan tele voltak. Így a nádasdi is, amely tíz falu temetője volt a 11-12. századtól. A Nádasdi Plébánia Halottak Anyakönyve bejegyzése szerint 1786. június 18.-án temették Csergics János cserhegyi lakost. „Ad novum coemeterium” ( „az új temetőbe”). Ez az első névszerinti feljegyzés a csébidombi temetésről.
A Csébidomb környéke a 18. században lakatlan volt. Nádasd lakott területe még akkor is a mai Kossuth Lajos utca Föjszeg részén volt, észak felé a plébánia házig és a régi katolikus iskoláig terjedt. Az Úrkertben (Rákóczi Ferenc utca) az uradalmi gazdasági épületek, a juhász háza és cselédlakások voltak.
A csébidombi temetőt, ahol 1770-es évek óta pihennek halottaink, köztük nádasdi plébánosok, tanítók, I. és II. világháborús hősi halottak, idegen katonák, 56-os hősi halott katonánk, akinek sírja a nemzeti sírkert része, méltó, hogy Nádasd értéktárában számon tartsuk és gondozzuk. Itt pihennek még a II. világháború végén Nádasdon elhunyt magyar menekültek is. A nádasdi új temetőt 1974-ben nyitották. Azóta a csébidombi temetőben urnás temetések még voltak, illetve innen exhumálással az új temetőbe helyezték át a hamvakat.
A Csébidombra lakóházakat 1830-tól kezdtek építeni. Plébánia irattári feljegyzése szerint a cserhegyi lakosok kérték, hogy Nádasdra betelepülhessenek. A lakóházakat úgy építhették, hogy a Sáli útról befelé menve két oldalt tölcsérszerűen sorakoznak. Középen nyitva hagyták a dombot, mint teret, hogy a temetőt akkori teljes szélességében látni lehessen. A mai csébidombi településkép hűen tükrözi az eredeti 19. századit. 1918-ban épített a község kovácsműhelyt a temető kerítésével párhuzamosan a tér felső vonulatában oly módon, hogy az épület megkerülhető legyen. Ma Árvai Ferencné lakása, amelyben az ajtófélfába vésve olvasható az építés évszáma. Utolsó itt működő kovácsmester Pupp Kálmán volt (+1959.) A kovácsműhely még 1961-ig működött.
A Csébidomb jelentős természeti értékek még az itt fakadó forrás, nádas, kákás völgyével, amelynek vizét kis patak vezeti el Nádasd patakba. E forrás táplálja Csébidomb eredeti közkútját, amely beton kávájával látható. Ez is megőrizendő természeti értékünk. Az itt fakadó kis patak neve Bujai ér (Vas megye földrajzi nevei, Nádasd) A „Buja” helynév (Táncsics Mihály utca déli szakasza) feltehetően innen kapta a nevét korábbi lakatlan állapotában, mivel a ma is sűrű, buja növényzetű forrásvölgy jóval nagyobb kiterjedésű lehetett.
