A Batthyány család dézsmapincéje, ahol a dézsmabort (a földesúrnak járó terményadó fejében beszedett, általában igen gyenge minőségű bor) összegyűjtötték és tárolták. Ez egy igen nagyméretű, földalatti tároló hely volt, ahová a borszállító lovas kocsik is behajthattak. Mivel a kor technikai fejlettsége nem tette lehetővé az igen nagyméretű pinceépítést, ezért a felette lévő dombot elhordták és a pince falainak felhúzása után visszahordták rá a földet. Régen az egyetlen közlekedési eszközzel, a lovas kocsival szállították a bort, ezért a pince nem mély, inkább roppant széles a könnyebb áruszállítás érdekében. Vastag, téglaboltozatú falakkal, „lélek nyílásokkal”, készítették el, ami a megfelelő szellőzést biztosította. Ideális volt a mindenkori időjárási viszonyok közt is az állandó hőmérséklet és páratartalom megtartására. Az egykori hegyközség Nádasdhoz tartozott, a Dobogó Szőlőhegyen és a környezetében lévő dombokon, a környéket bőven ellátó bortermesztés folyt. A hatalmas fenyőkkel körülölelt dézsmapince tökéletesen illeszkedett a környezetéhez és funkciójában nagyon jól kiszolgálta a közeli csárdába és malomba érkezőket. A Batthyány család uralkodó nő tagjai híres kertészetet tartottak fent, melynek terményeit is ebben a hatalmas pincében tárolták, így lassan kiszorították az egykor oly fontos boroshordókat. A második világháború idején az ország második legnagyobb levéltári anyagát a Batthyány levéltár őrizte Körmenden. Ezt a hihetetlen történelmi értéket képviselő anyagot az orosz katonák megsemmisítésre ítélték. A Nádasd-hegyaljai dézsmapince nyújtott egy ideig menedéket ezeknek a fontos iratoknak, melynek nagy része sajnos még így is a lángok martalékává vált.
